21. kritika

Addicted to love

Első benyomás:
 Szép, nem túl csicsás fejléccel találtam szembe magam. A háttér jól van összemosva, viszont a Lucyt ábrázoló kép nem tetszik. Ne kérdezd miért, csak egyszerűen szerintem lehetett volna sokkal jobb képet találni róla.
 A design egyszerű, letisztult, de ugyanakkor megnyerő és összhangban van a fejléceddel. Külön tetszik a kis kép az oldalsávban.

Cím:
 Találó cím, nem túl hosszú, semmi kivetivalót nem találok benne, az viszont meglepett, hogy "tűrhetetlen" az URL cím. Villőre vonatkozik?

Prológus:
 Nagyon furcsa, de a legutóbbi blogok egyik írója sem ajándékozott meg prológussal, ahogyan te sem. Amit az oldalsávban írtál A történetről, kellő információt hordoz magával, felkelti az odatévedt olvasó figyelmét, ösztönöz a történet követésére.
 Egyébként, először mikor elolvastam a kis ismertetőt, azt hittem, hogy Villő korábbi nagy szerelme Levente apja, de uhh, mégse így történt, úgyhogy már tudtam, hogy ez valami újszerű, rejtélyes és kiszámíthatatlan sztori lesz.

Történet:
 Nem csodálom, hogy 66 ember követi rendszeresen a blogodat! Amint mondtam, számomra teljesen újszerű, de mégis átérezhető a dolog, hogy van egy lány, aki nem tudja túltenni magát azon, hogy egyetlen és igaz szerelme szó nélkül egyedül hagyta, aztán próbálkozik ő más férfiakkal, de mindegyikben azt a bizonyos Őt keresi, végül a leendő após karjai közt találja meg a biztonságérzetet, még mindig magával hordozva a reményt, hogy Ő majd visszatér hozzá. Nem semmi fordulatokat alkalmaztál, az biztos.
 Gondolom, sokat agyaltál azon, hogyan lehetne kitalálni egy lebilincselő történetet egy ilyen sebzett szívű és különös lány főszereplésével. Nos, bátran mondhatom, hogy sikerült kiemelkedőt alkotnod. :)
 Tetszik, hogy úgy építed fel a bejegyzéseket, hogy majdnem mindből megismerünk egy kis morzsát Villő zavaros és nehéz múltjából (pl. második találkozó Zsolttal az elhagyott, omladozó házban).
 Én mindig ragaszkodom ahhoz, hogy a fejezeteknek adjunk címet, de a te esetedben megjelenő, rövid angol idézetek tökéletesen helyettesítik a címet. Ami viszont nem tetszik, az a bejegyzésekben megjelenő kis kép a Villőt megformáló Lucy Hale-ról. Jó ötlet, hogy ezekkel is színesíteni akarod a fejezetek betűtengerét, de akkor inkább tehetnél oda valamit, ami az adott részhez kötődik.
 Jól kapcsolódnak egymáshoz a fejezetek, egyszer sem éreztem ürességet olvasás közben, viszont szerintem nagyon lassan történik minden, de ezt nem csak azért mondom, mert megöl a kíváncsiság, hogy ki lehet Ő (egyébként ez kicsit olyan PLL beütésű); hanem már nagyon húzod az olvasók agyát, ugyanis közeledünk a 20. fejezethez, de még mindig nem tudjuk ki lehet Ő. Persze abban semmi poén nincs, ha egyből a második részben kiderül Villő volt kedvesének személye, de már kicsit vontatottan hat a férfi kiléte. És azt sem tudom, ez miért ilyen titkos? Gondolom, ez a sztori fontos része és idővel lehull a lepel.
 Fogalmazásmódod nagyon jó, szépen követik egymást a választékos szavakkal alkotott mondatok. Egy két vessző hibát találtam és néhol felfedeztem pár magyartalan szókapcsolatot (próbáltam visszakeresni, hogy feltüntessem példának, de mivel olyan kevés volt, könnyen beleveszett a szövegbe). A bejegyzések kellő hosszúságúak és jól tagoltak.

Szereplők:
  Villő egy igazán érdekes nő, sokat gondolkodtam rajta, hogyan tudnám jellemezni. Nem volt részem még olyan szerelemben, aztán csalódásban, mint neki, de szerintem kicsit túlzás, hogy ennyire "elhagyott" legyen, és ne próbáljon továbblépni, maga mögött hagyni Őt, hisz ha már minden olyan ismerősével megszakította a kapcsolatot, aki exéhez kötődött, akkor igazán hagyhatná az őt átverő férfit is. Gondolatmenetei tetszenek, és az is, hogy szokott gondolkodni a halálon. Az ilyet elítélik (ahogy te is írtad), mert egy ilyen fiatal nőnek nem kéne ilyen dolgokon töprengeni. Miért is ne? Az a tulajdonsága, hogy inkább az idős - akár apja korú - férfiakhoz vonzódik, nekem nem jött be. De egyébként összességében érdekes és rejtélyes, nagyon kíváncsi vagyok az eddigi életére.
 Hát, nem Zsolt a kedvenc szereplőm, az biztos. Megértem, hogy magányos és nem szereti a családját Csenge kivételével, de akkor sem kellene így viselkednie velük, végül is egy felnőtt férfi. Úgy gondolom, nincs jó hatással a lányra, s attól, hogy mindkét főszereplő nehéz dolgokon ment keresztül, messze mások a nehézségeik, ettől még nem lehet lelkitársakként tekinteni rájuk. Viszont jól beleillik a történetbe, kétségtelen.

Pár tanács a végére:
Igazából nem tudok mit mondani, mindent jól csinálsz, a történeted nagyon jó, helyesírási hibák sincsenek, szóval így tovább!

Remélem nem bántottalak meg semmivel, további sok sikert a blogodhoz! :)