Rólunk Rendelj! Kritikák Ajánlók Könyvkritika Starbucks Frappuccino

2015. augusztus 7., péntek

18. kritika

Last shot
 Egy AHS fanfictiont olvastam. Nem nézem a sorozatot, bár már többször is el akartam kezdeni, de sajnos én sosem voltam az a sorozatfüggő típus..

Első benyomásom:
 Általában nem szeretem a sötét háttereket, de ezt a blogot nem tudnám másként elképzelni.
Sajnos sosem volt erősségem a fejléc készítés, ezért nem annyira szeretem profik munkáját kritizálni, de pár mondatba összefogalom a véleményem. Tetszik a háttér összemosása, és hogy Tate is a háttérbe illeszkedik. Violet hajánál gondolom beleszaladt a vágás, nekem ott lecsapottnak tűnik egy picit.A betűtípus is jó választás volt, szépen hat a fejlécen. Nagyon szép munka, gratulálok a készítőnek!
 Mikor megnyitottam a blogod, egyből a Szereplők menüpontot kerestem, először hiányoltam, de elolvasva a prológust rájöttem, hogy nem sok értelme lenne csinálni, mert nyilván nem 6 főszereplőd lesz.

Cím:
 Prológus olvasása nélkül nem jelent sokat, ám miután elolvastam a feltöltött bejegyzést, több kérdés merült fel bennem. Vajon a prológusban leírt last shotra gondol? Milyen irányba megy ezek után Tate élte? Kifejezetten tetszik a cím.

Prológus/Történet:
 Igazán jól felépített prológust olvashattam, ez is több kérdést felvetett bennem, mert az nem derül ki, hogy ez egy dolgok közepébe vágó kezdés, vagy hogy milyen irányba halad a történet (a többi fejezet a múltról fog szólni, vagy a jövőről).
Remélem megtudhatjuk, hogy Tate-nek min kellett végigmennie, hogy ehhez a súlyos módszerhez folyamodott. Be kell vallanom, hogy nem teljesen az én stílusom az ilyesmi történet, de ez megfogott, nagyon jól írsz, könnyen felkelted az olvasók figyelmét. Tudom, hogy nagyon sokat ki fogsz még hozni ebből a sztoriból.
 Nem sok kivetni valót találok, úgyhogy inkább áttérek a nyelvtani dolgokra.
Látszik, hogy egy többször átellenőrzött, igényes munka a tiéd, kerestem a hibákat, de még egy vessző hiba se fordult elő... Ritka az ilyen!
Amit furcsálltam a prológus első soraiban, hogy rövidek a mondataid, de igazából tovább olvasva rájöttem, hogy ezek a rövidebb mondatok kifejezőbbek voltak, s a körülményekhez is jobban illettek.
Szókincsedre sem tudom azt mondani, hogy hiányos, jól rakod össze a mondatokat, elég változatos a szöveg is.
Feltűnt, hogy jelen időben vezetted le Tate sztoriját, nos ez nehéz feladat, én is többször próbálkoztam már vele, de valahogy mindig átfordultak a mondataim múlt időbe, úgyhogy áhh, inkább maradtam a jól bevállt múlt időnél. :D
Nem tudom, folytatod-e a további részben is a jelen idő használatát, de mivel ügyesen alkalmazod, bátran ajánlom, hogy mehet a továbbiakban is, mert ez is egy pluszt ad az egésznek.

Szereplők:
 Eddig csak Tate karakterét ismerhettem meg, aki - súlyos cselekedete ellenére- jó benyomást tett rám. Nagyon erős srác, bár volt egy pillanat, mikor elgondolkodott, vajon tényleg ezt kellett tennie? Hát, nem tudom.. Nekem is néha elegem van a suliban körülvevő emberekből, de nem tudnék senkit fejbe lőni. De persze nyilván ez a történet része és egy ilyen elem csak felpörgeti az egész történetet.

Pár tanács a végére:
- jól indult az egész, ezt a szálat mozgatva nagyon jó blognak nézünk elébe
- nyugodtan alkalmazd a jelen időt, mint említettem, pluszt ad az egésznek
- nem tudom milyen sűrűn fogod feltölteni a részeket, de inkább gondold át többször és aztán tedd nyilvánossá a bejegyzést, mert sokszor ott rontja el az ember, hogy megalapozatlanul töltögeti fel az újabb fejezeteket, ezáltal jönnek létre a "töltelék fejezetek"

 Hát, igazából csak jót tudok mondani, biztos vagyok benne, hogy sok olvasód lesz! Ha van olyan elem a szövegben, amit átvittél a sorozatból (pl. Tate lövöldözése az iskolában), akkor elnézést kérek, hogy nem értettem, vagy a kritikában kitértem rá pár kérdéssel, de említettem, hogy nem nézem a sorozatot.
 Sok sikert kívánok a blogodhoz! :)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése