Ez most egy teljesen más blog mint amilyenekkel egyébként szoktunk foglalkozni, ezért kicsit máshogy fogom írni a kritikát mint általában.
Az az érdekes, hogy mielőtt kértél volna tőlünk kritikát, én előtte egy nappal éppen a blogodat néztem és ráakadtam a Magyar vagyok! cikkedre amit utána pár embernek elküldtem úgy megfogott. Elgondolkodtam, hogy mennyire igaz,hogy ők mennyivel, de mennyivel összetartóbb magyarok mint mi vagyunk. Komolyan én könnyeztem miközben néztem, de eközben mérges voltam, hogy mi akik itt lakunk Magyarországon miért nem vagyunk ilyenek? Vagy rosszul látom? Nem tudom...
Design: Imádom! A másik kritikaíró társam külön megkért, hogy jegyezzem meg az ő nevében, hogy fantasztikus. Olyan egyszerű mégis egyedi. A kapucnis fickó különösen tetszik, olyan Pretty Little Liars beütésű.:D
Vers-sorok: Nem is gondoltam volna, hogy ennyire sok oldalú vagy, hogy még verseket írsz, mert én mikor először néztem a blogod semmi ilyent nem láttam, aztán nemrég vettem észre, hogy hoppá van ilyen is és hoppá ezek nagyon-nagyon jók! Személyes kedvencem a Falak és a Lábnyomok, valahogy ezek nagyon megfogtak. Kicsit zavar a sok "ez" szó a versekben, de megértem, hogy ezzel lehet kihozni a ritmust. Valamint túl sok vesszőt teszel. Ahol várná az ember, hogy beinduljon a vers oda vesszőt húzol és megtorpan az egész lendület.
Tört-én-elem: Mindenkinek szánsz egy cikket. Bárki aki betéved a blogodba megtalálja magának azt a történetet ami érdekli. Engem leginkább az Ébredés fogott meg amit mondjuk még elolvastam volna tovább pár oldalban épp ezért javaslom, hogy talán ha ezeket a történeteket picit hosszabbra írnád az talán jobb lenne.
Képkockák: Úgy látom egy ideje már nem írod ezt a részt, de szerintem érdemes lenne folytatni. Remek gondolataid vannak amiket bizony meg kell osztani másokkal is!
Levelesláda: Húú remélem fog még hozzád érkezni tanácskérő üzenet. Komolyan alig van ilyen blog -vagy talán nincs is- ami tanácsokat adna másoknak és szerintem lenne rá keret csak jól kéne hírdetni és persze, ha te is szívesen adsz tippeket, vagy alkotod meg egyes dolgokról a véleményedet akkor szerintem ezt igazán folytatni kéne!
Elmélkedő: Tulajdonképpen a legfelkapottabb része a blogodnak ami nem is csoda, engem is az itteni cikked fogott meg elsőnek. Aztán jött a többi, amelyeket végigolvasva elkezdtem azokról a dolgokról gondolkodni amikről írsz. Létezik-e fiú-lány barátság? A szeretlek szó valóban ilyen súlyos sebeket hagy ha meggondolatlanul használjuk? Tényleg megtenném azokat a dolgokat amikről álmodok? Mi van előbb: szeretet vagy szerelem?. Ez mind-mind érdekes téma és legtöbb dologban egyetértettem veled. Javasolnék valami csoportszerűséget vagy valami társalgó fűlt ahol egy-egy témát ki tudnátok vesézni az olvasóiddal. Nem tudom ez téged mennyire érdekelne, de ahogy látom elég sokan kommentelnek egy-egy cikkhez szóval meg kéne próbálni.
Összesítve nagyjából ennyit tudtam írni remélem megfelel. Továbbra is olvasni fogom a blogod és úgy látom egyre inkább fejlődik ami nagyon jó jel a jövőbe nézve! Köszönöm, hogy elolvastad, sok sikert a továbbiakban!:)
Előszöris, köszönöm szépen a kritikát, jól esett amiket írtál, a felvetett hibákra meg megpróbálok figyelni (úgysem fog sikerülni) :D A Magyar vagyok dologra reagálnom kell. Itt is ilyenek vagyunk, akkor ha van közös cél. Igazából ezt a cikket egy kicsit ki próbáltam hegyezni a gonosz, csúnya, rossz futball szurkolókra. Ők azok akik ha közös az érdek, képesek egymás mellett harcolni az országért, mikor a hétköznapokban egymást "gyilkolják". És azt hiszem ez a lényeg. A magyar ember tud harcolni és összefogni akkor, ha van olyan ügy ami megfogja. Én például nagyon várom szeptember 4-ét. És kíváncsi leszek hány és hány ember fog remegő térddel ülni a nagyobb városokban kivetítők előtt és örjöngeni. Mert igenis ez fontos dolog. :)
VálaszTörlésIgazán nincs mit!:) Továbbra is követni fogom a blogod! Biztosan rengetegen fognak együtt szurkolni a magyar csapatért, ebben nagyon összetartóak vagyunk, várom már én is!:)
VálaszTörlés