Családon belüli erőszak. A téma, melyről oly keveset beszélünk. Nem azért mert kevés embert érint, hanem mert az érintettek nagy része nem mer erről beszélni, fél, hogy a helyzet csak rosszabb lesz.
A történet szerint, a 16 éves Emma Thomas nagybátyja családjával él Weslynben. Édesapja halálát követően a súlyos alkoholproblémákkal küszködő anya úgy döntött, lemond a kislányról; ekkor került George-hoz és Carolhoz. Carol szerint Emma csak árt a családnak, gyűlöli őt, a tini lány pedig rendszeres fizikai- és lelki bántalmazásban részesül, melyről senki nem tud.
Emma legjobb és egyetlen barátnője, Sara egy életvidám, kitartó lány, aki egy kis morzsát ismer barátnője tragikus történetéből, de akárhányszor segíteni próbál, Emma hárít. Ezt a viselkedést nem teljesen értettem, igaz, Emma azzal magyarázta a teljes titoktartást, hogy nem szeretné, ha imádott unokatestvérei elveszítenék szüleiket, mert amint Emma egy szóval is megemlítené a zárt ajtók mögött történteket, a házaspár azonnal börtönbe kerülne. Tény,hogy nem tudom mi mehet végbe egy helyzetben levő, sérült lány agyában, de Emma erős, sokkal erősebb, mint gondolná, nem szabadna hagynia, hogy Carol mindig bántsa. Azonban mégsem tesz semmit, csak számolja a napokat, amikor végre egyetemre mehet és maga mögött hagyhatja a poklot. A fiatal lány azt hitte, ha megpróbál mindenből kiválóan teljesíteni, a család elfogadja; kitűnő tanuló és sportoló, focimeccsein több neves egyetem küldöttje csak őt figyelte, várta az alkalmat, mikor beszélhet a kivélteles tehetséggel.
Ebbe a tragikus történetbe belép a mindent elsöprő (vagy talán mindent megváltó) szerelem, Evan Matthews személyében. Evan csodálatos, tipikusan az a pasi, akiről az ember elolvas 3 oldalt és azonnal beleszeret. Barátságuk különösen indul és váratlan fordulatot vesz, mikor Emma is észre veszi a saját maga előtt is titkolt erős érzelmeket. Emma gyötrődése az egyszerű kérdéssel, miszerint mit érez Evan iránt, túlkoplikálttá vált. Nem tetszett, hogy ott is hozta a makacs formáját, pedig az egész világ tudta, hogy amint Evannel szóváltásba keveredett, azzal a lendülettel meg is tetszett neki a fiú. A szerelem talán kiutat jelenthet a lánynak, Emma azonban nem engedi közel magához a fiút, titkait nem osztja meg vele, ami sok kételyt vet fel Evanben.
"A szerelem és a vesztség mérlegében a szerelem adott erőt azért, hogy tudjak... lélegezni. "
Éjjel, mikor olvastam a könyvet, Carol tettei engem is megrémítettek, magam előtt láttam, amint kínozza az ártatlan lányt, éreztem fájdalmát. Ebből a szempontból nagyon tetszett a mű, a valóságosság, amit kivetít az olvasó szeme elé, sokáig megmarad az emlékezetben. Evan és Emma kapcsolata minél inkább kibontakozott, annál jobban rajongtam értük, éreztem, hogy Emma most igazán él. A fiú megmutatta neki, miért érdemes lélegezni. Ám főszereplőnk ezek után sem szabadult meg a házból, ugyan olyan makacsul viselkedett Evannel is, aki bár nem tudta mit kell átélnie nap mint nap barátnőjének, sejtette, hogy messze nincs rendben minden. Visszagondol, sosem fogom érteni, hogy az a lány, akinek ilyen hamar fel kellett nőnie, aki mindig próbál megfelelni, erősebb mint bárki más, mégis hagyja magát... Miért?
Összességében: AJÁNLOM 7/10
A sorozatot érintő témába mindenkinek kell egy kis betekintést engedni, hogy olvasói szemmel átélje a borzalmakat. A fogalmazás nagyon szép, a cselekmények szemünk elé tárulnak.
Emma karaktere nagyon erősnek tűnt az elején, ám a sok elhallgatás után bizalmam felé kezdett kicsit meginogni, mert amit már többször hangsúlyoztam, viselkedésével sokszor nem értettem egyet.
Talán Sara volt az, akit legjobban kedveltem. Kiállt Emma makacs személye mellett, igaz barátként viselkedett, mindig tudta, mit kell az adott pillanatban mondani, hogy ráébressze barátnőjét a dolgok jelentőségét illetően. Természete számomra igazán megnyerő volt.
Evan.. Hát igen, szerelem volt első látásra. Főszereplőnkkel való kapcsolata néhány helyen sok volt, de legtöbbször örömmel olvastam történetüket, igazán édesek együtt, látszott, mennyire fontos szerepet tölt be életében Emma.
A sok pozitívum mellett azonban nekem a könyv mégis üresnek hatott. Olvasása közben mindvégig vártam még valami pluszra, magam sem tudom mi volt az... De ez hiányzott.
Nem tartozik a kedvenceim közé a könyv, mégis adott egy olyan élményt, amit nektek is át kell élnetek.
Próbáltam eltekinteni attól, hogy ezt a kritikát úgy írtam meg, hogy tegnap fejeztem be a trilógia másik két részét is, de az ott megismert Emma kicsit áthatott erre a könyvre is...
