30. kritika

Szövetség-sorozat

Cím: Találó, de a fejlécbe vagy valahová bele kéne írnod, hogy, mert ha nem olvasom el a Történet részt akkor kapásból nem jöttem volna rá,hogy mi is a cím.
Háttér/fejléc: A fejléced nagyon tetszik, de továbbra is azt javaslom, hogy írd bele a címet. A háttér pedig egyszerű, de tetszik. Mondjuk kicsit kiszélesíthetnéd azt a részt ahová a bejegyzéseket írod, de egyébként nincs különösebb baj.
Prológus: Őszintén megmondom annyira a prológus nem jött be. Tetszett az alapsztori, de valahogy nem nagyon történt semmi, ami aztán hál' Isten ez megváltozott.
Történet: Hát az elején nem igazán értettem. Persze a fő szálak megvoltak, de annyi név és annyi ismeretlen szó volt, hogy mindent kevertem mindennel, aztán  valahogy a harmadik rész környékén rájöttem, hogy ki-ki és hogy minek mi a célja, de az első rész nagyon zavaros volt. Annyit szeretnék javasolni, hogy egy bejegyzésbe picit több mindent építs bele. A harmadik rész tökéletes volt, de tényleg. Élvezettel olvastam, de például az elsőbe alig történt valami és picit untam. De még szeretném megjegyezni, hogy bámulatosan jól mutatod be a tájakat. Szinte már centiméterre pontosan leírod, hogy mi hogy néz ki, mi merre van és ez segít nekem abban, hogy oda tudtam magam képzelni. Látszik, hogy nem írás közben találtad ki a történeted, mert miközben olvasom átlátom, hogy igen, ez ki lett dolgozva, végre egy ilyen blog. Annak meg külön örülök, hogy vártál pár évet, hogy összeálljon a "kép", mert sajnos sokan vannak akik írás közben döntik el mit is szeretnének az meg totál kudarc.
Szereplők: Külön örülök, hogy olvashatok egy férfi főszereplős blogot. Nem sok ilyen van, tényleg.
Sameen, a főszereplő nekem még egy kicsit különc kategóriába tartozó személy és szívesen olvasnék a múltban történt dolgairól vagy, hogy miért nem szereti például Pietró, aki egyébként nekem pozitív személyiségnek tűnik. Mármint nem tudom, furcsálltam, de sokkal több mindent kiismerhettem benne eddig a három részben mint Sameennél, úgyhogy egyenlőre nekem ő a kedvenc. Xitánok, húhaa őket aztán jól kitervelted. Na és az a Xitán aki a főszereplő elméjében van az különösen tetszik. Undorító egy lény, de jó hogy bele lett építve a történetedbe.
Helyesírás: Semmi szóismétlés, semmi mellégépelés, ez igen! Ha akarnék se tudnék belekötni.
Javaslat: Egy picit több párbeszédet javasolnék és a harmadikhoz hasonló részeket mert az már tényleg felkeltette az érdeklődésemet és szerintem másét is. Ezek mellett tényleg jó lenne egy kevés visszatekintés a múltban történt dolgokra, magára arra, hogy Sameennel mi volt akkor, plusz hogy ez az egész mikor meg miért kezdődött, ez a démontámadás. Nekem tetszett, szívesen olvasom tovább ha későbbiekben is az utolsó részhez hasonló részeket olvashatok tőled.

Köszönöm,hogy elolvastad, remélem tudtam segíteni!:)

29. kritika

She got a...

Első benyomás:
 Nem tetszik, ahogy a bejegyzések teljesen a fejlécen helyezkednek el, így nem tud a szép fejléc teljesen érvényesülni. A jobb oldalon levő modulok közül többet feleslegesnek találtam, pl. az archívum (mivel a részeket amúgy is feltünteted a felső sorban levő menüpontok közt), vagy a statisztika. A legalsó képet én inkább a The story elé tenném.

Cím:
 Eddig még nem derült ki, miért ezt a címet kapta a blogod.

Prológus/Fülszöveg:
 A pár soros ismertető az oldalsávban nem túl megnyerő, és eléggé rövid, magamtól nem kezdenék neki a történetnek.
 A Prológust is túl rövidnek találtam. A történet az első részben indul be, mivel ez csak egy belső monológ.

Történet:
 Nekem először hajazott kicsit a Gyönyörű sorscsapásra, talán a Travis név miatt, nem is tudom. De ahogy olvastam az egyetlen feltöltött részt, rájöttem, hogy hülyeségre gondoltam, mert a karakterek is másak, sőt az egész helyzet más. Alapvetően nem túl egyedi az elképzelés, hogy a rosszfiú, csajozós Travis megismeri az elsőre szendének tűnő Destinyt, de még csak a sztori elején tartunk, nem fogom elítélni, mert pár csavarral egy jó kis történetet hozhatsz ki belőle. Mivel még csak egy részt olvashattam, mást nem nagyon tudok mondani.
 Helyesírási hibákkal találkoztam pár helyen, pl.: "[...] másrészt pedig örőkké rossz tanácsokkal lát el." Ez persze akár elírás is lehet, a bejegyzés feltöltése előtt olvasd át minimum 3x a szöveget és könnyen kikerülheted ezt a pár hibát is. A leírásaidat keveslem, mondataid rövidek, próbálj hosszabb, kerekebb szöveget megformálni és élvezhetőbbé teheted az olvasást is ezáltal.
 Nagyon furcsának találtam azt a bemutatást, amit Destiny mondott Tina-ról. Nem jó pont, mivel azt az egyszerű megoldást választottad, hogy feketén-fehéren leírtad, hogy Tina a főszereplőnk legjobb barátnője és mindent vele oszt meg, mert nagyon megbízható és segítőkész.
Erre hozok egy példát.

A fent kiemelt részt sokkal szebben meg lehetne fogalmazni, mondjuk így:
 " Este épp készülődtem, mikor legjobb barátnőm, Tina rontott be a lakásomba."
A lány további jellemzése pedig kiderülhetne különböző párbeszédekből. Ezzel azt akartam megjegyezni, hogy az olvasók nem feltétlenül szeretik, mikor így egyértelműen le vannak írva a dolgok; szeretnek gondolkozni, maguktól rájönni dolgokra.

Szereplők:
A rövid terjedelem miatt nem tudnék sok dolgot írni róluk, ne haragudj.

Remélem nem bántottalak meg semmivel, további sok sikert az íráshoz! :)

28. kritika

Édes élet

Első benyomás:
 Nagyon tetszik a fejléced, bár a középen levő lánnyal nem értek egyet, de ettől függetlenül nagyon szép, passzol a cím betűtípusa is.
Számomra leginkább ez a világosbarna szín volt elragadó, nagyon hangulatos az egész design!

Cím:
 Találó, a gimnazisták élete valóban édes, de legalábbis sokat küzdenek azért, hogy édes legyen.

Prológus/fülszöveg:
 A fülszövegben leírt szöveg elegendő hosszúságú, nekem nem volt annyira figyelemfelkeltő. Talán amiatt, hogy "egy újabb gimis blog", vagy nem is tudom, de a fülszöveg elolvasása után nem sok kedvem volt az olvasáshoz. Láttam, hogy kiemelted az indokokat, hogy miért érdemes követni a történeted; ehhez azt fűzném hozzá, hogy a legtöbb ilyen témájú blog írója arra törekszik, hogy valóságos karakterek kidolgozásával egyedit alkosson.
 Aztán persze kellemeset csalódtam, mert a te blogod mégis más, erre később kitérek, de a fülszöveg egyáltalán nem megnyerő.
 Prológusod tetszett, tökéletes indító, épp elegendő információt közöl le a történetről.

Történet:
 A témát a gimis-szerelmes kategóriába soroltad, számomra nem igazán tűnt ki a többi ilyen témájú blog közül, talán annyiból volt más, és élvezhetőbb, hogy nagyon könnyen beleéltem magam az egészbe, mert tavaly én is végigjártam ezt az utat a gólyatábortól kezdve a kolis beköltözésen át az első szerelemig, s több emléket idéztem fel magamban a sorokat olvasva. Emellett a szereplők is pont olyanok, akikkel nap mint nap össze vagy zárva az osztályterembe, a megjelent problémák pedig teljesen valóságosak és átérezhetőek.
 Az események szerintem túl gyorsan pörögtek és inkább azt éreztem, hogy 17-18 éves fiatalokról olvasok, mintsem 15 évesekről.
 Az érzelmek leírását elég gyengének találtam, példának hoznám fel, mikor Barbit majdnem megerőszakolták. Egy ilyen sokkot sokkal részletesebben le lehetett volna írni, azon kívül, hogy sírt.
 Több valótlan dolgot is felfedeztem a történetben, főleg a szerelemmel kapcsolatban. Vivi "beleszeretett" Ádámba, de mit is tudott róla? Kedves, vicces és nagyon helyes, ráadásul itt még kevesebb mint egy hónapja ismerte. Na és azt sem értettem, hogy Barbi természetesen szenvedett a szakítás után, de le lehetett szűrni, hogy már Adriánt "szereti" (nem, ilyen rövid idő alatt nem lehet szerelembe esni).
 Hiányoltam még a kollégiumi élet bemutatását, nem tudom, Te kolis vagy-e, én igen és jó tapasztalataim vannak róla, pl. csomó programot szerveznek nekünk (vagy épp mi szervezünk magunknak:D) és a koli által ismertünk meg egy csomó felsőbb évest is.
 A szerelmi szálak nagyon tetszenek, jól alakítottad ki őket! Kíváncsi vagyok, hogyan fogod tovább csavarni őket, nagyon meglepett, hogy Vivinek már ezelőtt köze volt Adriánhoz. Én teljesen a #teamBence csapatát erősítem és remélem Barbi szíve is inkább az említett fiú felé fog húzni.
 Barbi és Andris szakítása váratlanul ért, de miután elolvastam a 200 feliratkozós különkiadást, már értettem mi volt az ok. Huh, nem gondoltam volna, hogy ilyen rohadék az a fiú, és pont a legjobb barátnővel csalja meg, áhh miért.
 Örültem, hogy végre egy magyar gimi életébe csöppentem bele, csak magyar szereplőkkel. Azért volt élvezhető a blogod, mert nagyon valóságosra alkottad, a karakterek közül pedig majdnem mindegyikkel találtam valami közöset a filmek alapján. Kellemes csalódás volt, mert a történeted egyáltalán nem volt "SzJG új kiadása" stílusú, pedig sajnos több ilyen témájú blog is hajaz a sikersorozatra.
 A sztori elején találtam pár értelmetlen mondatot, ki akartam másolni ide, de nem találtam meg őket. Helyesírási hibákkal nem találkoztam, szép munka!
 A leírás-párbeszéd aránnyal nincs problémám, jól eloszlanak. A szókincsed választékos, szóismétlések nincsenek.

Szereplők:
 Huh, nem tudom eldönteni, hogy Barbit bírom-e, vagy sem. Kicsit sok a viselkedése, néhol a ribanc jelzőt is ráaggattam a szerelmi háromszög (négyszög, nem is tudom..) miatt, de belegondolva lehet én is így viselkednék egy ilyen helyzetben. Ő tipikusan az a szereplő, akit mindenki imád és minden fiúnak bejön. Sajna ez is azt az álláspontot erősíti, hogy nem szeretem annyira.
 Vivit annál inkább kedvelem, nagyon szerethető karakter és mindig igaz barátként viselkedett. Remélem lesznek majd konfliktusok közte és Adrián között.
 Ha már Adriánt említettem, akkor róla egyből az ugrik be, hogy ő a meg nem értett rosszfiú a történetedben. Ez a típus is megtalálható minden osztályba, már csak egy barátnőt kellene mellé adni (pl. a Lanával való kapcsolata jó indítás volt) és hoppá még egy bonyodalom. Kíváncsi vagyok, az érzései megváltoznak-e Barbival kapcsolatban. Egyébként szerintem Adrián a legerősebb és legjobban felépített karakter a sztoriban.
 Bence pont az ellentéte legjobb barátjának, ő a jó fiú. Szerethető karakter, de nem sorolható az álompasi kategóriába. Ahogy már említettem, inkább neki szurkolok, de őt mégis csak egy legjobb fiú barátnak tudom elképzelni a továbbiakban. Közte, és az Adrián közti kapcsolat nekem a Vincent-fiúk történetét idézte elő (Ha az enyém lennél), de ott a rossz fiú nyert, itt pedig még kérdéses.
 Akiről remélem még többet fogunk olvadni, az Mia. Bírom a rossz lány karaktereket, remélem nem tűnik el teljesen főszereplőnk életéből.
 Nagyon tetszett a szereplők bemutatkozó kisfilmje, nagyon ötletes és újszerű megoldás. Elég nehéz volt a sok szereplőt megjegyezni, ezért mikor feltűnt valaki neve, reflexből kapcsoltam át a kisfilmjükre. :D

Remélem nem bántottalak meg semmivel, további sok sikert az íráshoz, és gratulálok a rengeteg feliratkozóhoz a blogodon! :)

27. kritika

Időtlenség

Cím: Nagyonnagyonnagyon találó, nem is tudnék jobbat elképzelni.
Design és Fejléc: Ütős lett nagyon a fejléced, de szerintem oda ahová a bejegyzéseidet írod, a szövegrészt ki kéne picit nagyítani, túl nagy mellette a semmi, a háttér. Meg egyébként is olvashatóbb ha kihúzod a méreteket.
Prológus: Huh, ebben aztán történt minden. Mondjuk volt egy-két rész amit nem értettem, meg maga az a helyzet, hogy akkor most meghalt vagy nem? Nem világos, de biztos kifog derülni egy elkövetkezendő részben.

Történet: Alapvetően tetszik az egész, hogy Tutenhamon koráról írsz (egyébként az nem Tutanhamon? Vagy te egy kitalált személyről írsz?), meg, hogy ő a főszereplőd, sőt az is, hogy 3000 év múlva a jövőben találjuk őt. De az viszont kicsit aggasztó volt, hogy miközben sétált tudta, hogy mi micsoda. Úgy értem tudta, hogy egy iskola van ott, tudta, hogy egy múzeum sőt még olvasni is tudott. Hogy? 3000 évvel ezelőtt azért ez elég képtelen dolog lett volna, hogy ilyenek léteztek. Sőt, amikor jött a két új szereplő azokkal még beszélni is tudott. Most akkor ők milyen nyelvet beszélnek? Meg ki volt az a zöld lény akivel harcolt? Néhány dolog nekem még érthetetlen, de mint mondtam az egész elképzelés tetszik.
Szereplők: Hát eddig nem sikerült kiismernem, meg megismernem senkit mivel ugye még csak egy részből áll a blogod, de ez persze változni fog.:) Amit viszont remélek, hogy az öregember továbbra is szerepelni fog a részekben.
Helyesírás: Nincsenek szóismétlések, egy-egy helyen elgépelés van, de ez sem vészes. Annyi, hogy mielőtt kiraksz egy új részt olvasd át.
Tanács: Annyit szeretnék csak tanácsolni, hogy a fent említett kérdéseimre valamilyen formában adj választ a blogodban. Mármint magyarázd meg miért tud olvasni, beszélni azt a nyelvet amit a többiek és miért ismeri az iskolát meg a múzeumot.

Köszönöm, hogy elolvastad remélem segítettem!:)

J. Lynn: Wait for you

J. Lynn: Wait for you


Adott két főszereplő:  Az igen visszahúzódó,gyötrelmes múlttal rendelkező Avery Morgansten és az egyetem álompasija Cameron Hamilton. Avery egyetemre megy és minél messzebb szeretne kerülni az otthonától, a mútjától és családjától. Szeretne új lappal indítani és elveszni az ismeretlen emberek között, de aztán feltűnik Cam akibe szószerint belebotlik. Innentől akarva akaratlanul is összehozza őket a sors és mikor a lány Cameronnal van valami egészen különöset érez, olyat amit eddig még soha. Olyat amit nem szerinte nem szabadna. Később kiderül, hogy egy épületben laknak, méghozzá szembe szomszédok. A fiú igyekszik minél több időt tölteni Averyvel aki ennek örül, annak ellenére, hogy csak barátja szeretne lenni a fiúnak. Aztán, hogy mi minden trtént a múltban mindkét féllel és, hogy hogy alakul a kettejük kapcsolata azt azután tudod meg, hogy elolvastad.

Ajánlom: 10/10
Számomra egészen új dolgot hozott ez a könyv. Oké, bevallom, hogy tényleg picit sablonos, de mit számít? Még akkor is jó egy könyv ha közben tudod mi a vége,mert kíváncsi vagy mik történnek míg az utolsó oldalra érsz. Közel 500 oldalas és nem tudtam letenni még annak ellenére sem, hogy éjjel 2 óra volt. Nem is a történet volt újdonság számomra, hanem, hogy miután letettem nem hiányoltam belőle semmit. Nem az a tipikus könyv volt ahol leírják, hogy "még vagy fél óráig beszélgettünk.." vagy "ezután két órát beszéltünk" és te csak fogod a fejed, hogy miért nem írják le az egész párbeszédet, tudni akarunk mindent! Itt pedig minden egyes párbeszéd le volt írva, minden! A helyszíneket is baromi jól bemutatták, a szereplők pedig fergetegesek voltak. Még a kicsi teknős, Raffaello is.

Tehát ha egy romantikus, ugyanakkor vicces és komoly könyvre vágysz akkor mindenképpen olvasd el, mert garantáltan nem fogod tudni letenni!

26. kritika

New Tales of Hayako Fansub

Első benyomás:
 Nagyon szép a design, tetszenek a halvány rózsaszín vagy inkább lilás modulok. A fejléced egyszerű, de szép munka.

Téma:
 Ez a blog nem egy történettel, hanem ázsiai filmekkel és sorozatokkal foglalkozik. Én nem rajongok sem az ázsiai zenéért, sem a filmekért, de ez a blog nagyon jó ötlet, nagyon sokat segítesz a fordításaiddal a műfaj szerelmeseinek, és ahogy a Bemutatkozásban is írtad, ezáltal megtanultál angolul.
 Tetszenek azok a cikkeid, ahol heti sztárszerelmet választasz, hasznos és érdekes információkat tudhatunk meg a srácokról.
 Láttam a személyes cikked a fordítások abbahagyásával kapcsolatban. Tudom, hogy kemény munka és mellette ott a saját életed, de szerintem nem érdemes feladnod! Nagyon különleges és hasznos blogot vezetsz, próbáld meg "ketté szedni" a saját és a bloggeres életedet és rendesen oszd be az időd.

Ez egy ilyen rövid kritika lett, remélem azért hasznodra válik! További sok sikert a blogoláshoz  and never give up!

25. kritika

Tinimolyok - Ha szeretsz olvasni

Ugye azt kérded, hogy a külalakra térjünk ki inkább, úgyhogy a tartalommal nem is nagyon szeretnék foglalkozni, a helyesírásod rendben van, egyszerre írhatnál több könyvről és többfajtáról is, de mivel még csak kezdetleges a blog ezért érthető, hogy még csak most kezded építgetni az egészet.
Fejléc elég fura, de egyszerű, és ha azt tervezted, hogy könyveket raksz csak rá, akkor azt tényleg csak így lehet megoldani. A bejegyzések betűtípusa nem tetszik, mert számomra olvashatatlan éppen ezért kicsit ki kéne emelni, nem a méretével van a gond, hanem talán lehetne sötétebb mert ez az árnyalat szinte összefolyik a háttérrel.Félre ne érts, látom, hogy teljesen más a két színfajta, de valahogy még is ezt kelti bennem. Idegesít a szív, ami mindenhol ott van. A rózsaszín háttér és ez a szív valahogy Február 14.-ét idézi elő bennem és biztosan fiúk nem fogják megtekinteni így az oldalad. A kis gif oldalt aranyos, jól kiegészíti az egész designt. A másik oldalon levő menü jól néz ki, tetszik a formája is. 
Ránézek az oldalra és minden egy helyen van ami picit zavaró, plusz szerintem baloldalt a hónap szerinti besorolás érthetetlen, nem tudod mi vár mikor rákattintasz. Az amivel foglalkozol egy bejegyzésben, azt a címet add is neki vagy legalább ahhoz hasonlót. Lehetnének hosszabbak a könyvajánlók, mert így senki nem fogja elolvasni vagy éppen nem elolvasni, ha nem győzöd meg valamivel és ezzel nem fogod itt tartani az olvasókat, mert ugyanezt a könyv borítóján is eltudják olvasni, érvelj és mondd el a véleményed! 
Tetszik, hogy sok mindenben szeretnél segíteni az olvasóidon és ahhoz, hogy ez valóra is váljon hirdesd nagyon sok helyen és talán a fejlécet is hívogatóbbra kéne csinálni mert ugye egy ember aki éppen az üzenőfalat -vagy bármilyen más oldalt ahol hirdeted az oldalt- görgeti, az nem biztos, hogy megfogja nézni a blogod, mert ugye elsőre a fejlécet, a külsőségeket látja.

Jelenleg ennyit tudunk csak mondani a kinézetéről. Nagyon reméljük, hogy pár dolgot megfogadsz, nem akartunk ellenszenvet kelteni és nem is állt szándékunkban, mert látjuk, hogy ez még csak kezdetleges és biztosak vagyunk benne, hogy  közeljövőben remek külalakja és hangulata lesz a blogodnak!

Köszönjük, hogy elolvastad!:)

24. kritika

Sophia Smith és a félvérek élete

Cím: Eléggé félrevezető, illetve, nem lenne baj a címmel csak én valahogy a név alapján más történetre gondoltam. Kicsit egyszerű, de a történethez passzol.
Design és fejléc: Nem passzol egymáshoz a kettő. A fejléced nagyon tetszik, de a háttér teljesen elüt tőle. Én megértem ha a történethez passzoló hátteret akarsz, de ez a sok szín összezavarhatja az olvasót plusz nem nagyon mutat jól, valamint  háttérre rakott szövegek alig láthatóak, nehezen találtam meg a fejezeteket is. A fejléchez igazítsd a design-t mert az elsőre megfogott és profi munka bárki is csinálta!
Prológus: A fejléc alatt lenne a prológus? Mert ha igen akkor szerintem bővítsd és tegyél alá egy olyan háttért amin el lehet olvasni.
Történet: Húú, életemben nem olvastam ehhez hasonlót. Talán azért mert nem az ilyen fajta könyvek/blogok/filmek kötöttek le... mostanáig. Mikor elkezdtem olvasni nem annyira tetszett, persze megfogott az írásod és, hogy mindig történik valami, de valahogy el is hessegettem magamtól azt a tényt, hogy tetsszen mondván "áhh úgy sem vagyok az ilyenekhez szokva". Aztán mikor elérkeztem oda, hogy lefekszem és elalszok, azon kaptam magam, hogy a blogodon jár az eszem. Tudni akartam mi lesz a folytatás,mert azon az estén még csak egy-két részt olvastam. Ideges voltam, alig tudtam elaludni! Aztán másnap -azaz ma- továbbolvastam. Sokszor tartottam szünetet, de nem azért mert szerettem volna, egyszerűen csak muszáj volt mert annyira jól írsz és rengeteg olyan szó van benne amit meg kell értsek, mivel, hogy én nem ismerem a Percy Jackson történetet. Illetve ismerem, de nem olvastam és nem is láttam (igen most kövezzetek meg), de ezek után biztos, hogy utánanézek. Még most sem értem a végére, van még egy-két rész és egszen biztos, hogy ma már végig fogom olvasni, de úgy gondoltam már ideje lenne megírni a kritikát, mivel jó pár napja késleltetem mert váratlanul el kellett utaznom és köszönöm, hogy ezt megérted és nem lettél dühös rám!:)
Látszik, hogy rengeteg dolognak utánanéztél ami dícséretreméltó, mert ebből látszik mennyi energiát fektetsz az egészbe.Kidolgozott az összkép, tudod mit akarsz a történetedtől és ehhez is tartod magad, gyönyörűen leírod a tájat, teljesen beletudom magam élni, de a szereplőkről nem sokat írsz, holott ha a tájat be tudod mutatni akkor az embereket is hasonlóképpen jól körbeírhatnád és szerintem szükséges is lenne, mert eléggé kiismerhetetlenek és talán jó lenne látni Sophia szemszögéből egy jó pár soros személyleírást akár Nickről, akár Blairről vagy bárkiről. Ezek mellett nagyon jól fejezed be a részeket, az ember egyre kíváncsibb és kíváncsibb lesz és ahogy láttam sok olvasód van már akik ezt meg is jegyezték. Több párbeszédet építs a történetbe, alig van pár és szerintem ezek miatt is nem tudom kiismerni az embereket, valamint azért elég fontosak a beszélgetések és itt legtöbbször vagy az van, hogy egy mondatot mondd az egyik amire a másik "csönddel" válaszol vagy pedig elmegy az egyik sétálni vagy aludni vagy akármi és én ezt hiányolom legjobban.
Helyesírás: Ami kicsit zavar azok a szóismétléseid, pl.: A tisztás gyönyörű hely volt.A friss,zöld füvet néhol színes virágok díszítették,amelyeket megvilágítottak a Nap sugarai.A tisztás közepén egy apró,friss vizű patakocska terült el,amely lassan hömpölygött lefelé az árral.A tisztást jobb oldalt egy erdő keretezte,amely sűrű,sötétzöld fák csoportjábol épült fel.Eddigi életem során már láttam pár tisztást,de ez igazán szépnek bizonyult.   
Helyettesíthetnéd  tisztás szót környezettel, tájjal, ligettel, füves területtel.. stb. A szereplőidnek is adhatnál becenevet, mert egy sorban többször feltűnik ugyanaz a név és néha kicsit zavaró tud lenni. De szépen írsz és jól használod a szavakat, tele van számomra ismeretlen kifejezésekkel ami nagyon tetszik.Rengeteget tanulok a blogodból.:)
Szereplők: Mint írtam nehezen ismertem még ki őket a párbeszédek hiányossága miatt, de alapvetően kedvelem őket. Sophia sokkal érettebb mint egy átlagos 13 éves és jóval erősebb is, még Nicknél is aki látszólag kemény, belűről mégis észreveszek valamiféle érzékenységet, lehet, hogy épp Serena miatt, ja és kíváncsi vagyok Nick hogyan élte meg ezt a tragédiát ami történt, remélem egyszer ezt megtudhatom. Blair egy imádni való lány akit mindenki szeret, de ugyanakkor erős és bátor jellem. Mr. D. még az akit kedvelek és talán eddig őt ismertem ki legjobban, az ő múltbéli történeteire is kíváncsi lennék.
Tanács: Amit tudtam menet közben leírtam, ha ezeket megfogadod akkor biztos vagyok, hogy nagy sikered lesz, de ha nem az sem vészes, vannak neked már lelkes rajongóid. Köszönöm, hogy megmutattad, hogy bizony az ilyenfajta blogok is érdekelhetnek, mindenképp olvasni fogom! Nálam nyert!:)

23. kritika

Life With The Twins 

Első benyomás:

 A fejléc nem nyerte el tetszésem, a háttér igaz, hogy szépen van összemosva, de túl sok dolog van rajta. Tetszik a menük elrendezése. A design egyszerű, de passzol a fejléchez, úgyhogy nem tudok rá rosszat mondani. 

Cím: 

 Egyértelmű, de nem túl ötletes.

Prológus: 

 Túl rövid és nem mond el  különösen semmit a sztoriról vagy a cselekményről. Inkább fülszövegként tudnám elképzelni, de ott is csak egy kibővített verzióban. 

Történet: 

 Ugye írtad e-mailben, hogy az ötödiktől a tizenharmadik fejezetig nem olvasható a blog. Így eléggé nehéz volt véleményt alkotni, de megtettem, amit tudtam. 

 Látom, hogy ez egy Így nevel a sárkányodat fanfiction, ami nagyon egyedi elképzelés és a film rajongói tuti élvezettel várják, mikor kerül ki az újabb rész.

Én sajnos 2010.-ben láttam a filmet - ami nem most volt -, de akkor sem tetszett. Ettől persze eltekintettem, próbáltam visszagondolni a mozifilmre, de csak halvány emlékeim vannak róla, így sok mindent nem is értettem. Az 5. és a 13. rész közti űrt sem tudtam figyelmen kívül hagyni, mert ez azért jelentős részkimaradás... Mi történt a részekkel?

 Fogalmazásmódod az első pár résztől jelentősen eltér, jó irányba fejlődtél. Mondataid elég rövidek, szinte már tőmondatok voltak az elején, de aztán wow, elkaptad a fonalat és nagyon szép, kerek mondatokat fogalmaztál meg. Szóismétléssel néhány helyen találkoztam, ami még belefér. Helyesírási hibáktól mentesek a részek, látszik, hogy mindig átellenőrzöd, mielőtt nyilvánosságra hoznád az adott fejezetet. Az elején voltak problémák a leírásokkal is, de azok is látványos átalakuláson mentek keresztül. 

Szereplők: 

 Mivel fanfiction, így őket nem értékelném. 

Sajnálom, de ez nagyon rövid kritika lett, az én hibám, fel kellene készülnöm, hogy tényleg annyi egyedi és meglepő blog van mostanában, nem csak a hagyományos love story-k.

Remélem azért tudtam segíteni valamit, további sok sikert a blogodhoz! :)

Nyárvégi olvasmányok

Bemutatnánk röviden pár könyvet, könyvsorozatot, amit ebben a szűk egy hónapban, unalmas napjaitokon, esetleg a tengerparton heverészve elővehettek. Ezek inkább romantikus tini könyvek, reméljük találtok olyat, ami kedvetekhez illő. ;)

1.  Leiner Laura: Bábel 

Elkezdődött az Európa szerte híres és elismert Sziget fesztivál. Ha azon  szerencsések közé tartozol, akik bérlettel élvezik majd az eseményt, akkor mindenképp vedd elő a Bábelt -főként, ha először mész fesztiválra-, ugyanis ez a regény tökéletesen átadja a fesztiválok hangulatát, és minden van benne, ami egy átlagos tini életében előfordulhat: energiaitaltól rendszeresen túlpörgő, gyönyörű legjobb barátnő; szívtipró legjobb fiúhaver; Facebook mániás kishúg és persze az aggódó szülők... Ez a sztori egy szerethető lány, Zsófi szemszögéből olvasható, aki leginkább a kedvenc együttese miatt érkezik a fesztiválra, de számos kaland éri őket a Bábelen, és a zenén túl megismeri az ilyen események igazi, sokszínű arculatát.

2. Jenny Han: Nyár trilógia (A nyár amikor megszépültem; Nincs nyár nélküled; Örökké nyár lesz) 

Az első részben (A nyár amikor megszépültem) megismerhetjük a majdnem 16 éves Belly tökéletes(nek látszó) nyarát, amikor édesanyjával és bátyjával, Stevennel lemennek Cousins Beach-re, anyja legjobb barátnőjének, Susannah nyaralójába, ahol az egész szünetet töltik. Belly úgy érkezik a nyaralóba, hogy idén végre meghódítja Conrad (Susannah idősebb fia) szívét. Nagyon szeretem ezt a könyvet, és igazából az egész sorozatot, mert először is nyáron, tengerparton játszódik, Conrad számomra tökéletes és Belly is egy szimpatikus karakter -eltekintve néhány hülye döntésétől és gondolatától-, én nagyon gyorsan kiolvastam mindhárom könyvet, a harmadik részt pedig sírva fejeztem be, hogy "miéééért van vége, nem akarooooom". 

3. Lauren Conrad: L.A. Candy (+ Édes kis hazugságok; Cukor és máz)

Az általam egyik legkedveltebb, amerikai televízíós személyiség, Lauren Conrad tökéletesen bemutatja debütálló könyvsorozatában a valóságshow-kat, ahogyan még senki se látta. Jane legjobb barátnőjével, Scarlettel LA-be költözik, új munka, utóbbi pedig továbbtanulás miatt. Egyik nap felkarolja őket az egyik leghíresebb tv-s producer, aki páratlan lehetőséget ajánl a lányoknak. Először nem tetszik nekik ez az egész, de rájönnek, hogy senki nem azért megy Los Angelesbe, hogy egy senki maradjon. A szerelemen, gazdagságon és csillogáson túl vajon jól cselekedtek a lányok? Jobb lesz ezután az életük? 

4. Abbi Glines: Te vagy nekem a levegő 

Ezt a könyvet végtelenül romantikus alkatoknak ajánlom és inkább csak időhúzás céljából. Nekem nem jött be annyira, mivel túl érzelgős, de aki kedveli az ilyen típusú könyveket, az mindenképp olvassa el. Sadie nyári munkája a lakhelyén levő gazdag nyaralónegyed egyik villáján van. A fiatal lány mit sem sejtve megy a házhoz, ahol édesanyja dolgozott eddig, de a nő várandóssága miatt át kell vennie helyét. Kiderül, hogy a híres fiatal rockzenész, Jax Stone a munkaadója. A fiatalok rendesen felforgatják egymás életét, ugyanis kölcsönös vonzalmat éreznek egymás iránt, de mindketten tudják, hogy ez a románc nem vezet jóhoz.  A végére kiderül, hogy le tudják-e győzni a világaik közti űrt és az ellenük irányuló tényezőket.

5. Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

Sokat gondolkoztam már, hogy létezik-e szerelem első látásra. Ez a könyv segít megválaszolni a
kérdést Hadley és Oliver meglepő kapcsolatával. Hadley éppen apja második esküvőjére utazik New Yorkból Londonba, míg Oliver, hát ez nem publikus adat, olvassátok el. :D
Először a váróban pillantja meg Hadley a fiút, majd a repülőn is közel kerülnek egymáshoz - a lány jegye a 18A-ra, Oliveré pedig a 18C-re szól. A fiatalok egy hullámhosszon vannak, élvezettel követhetjük végig megismerkedésük történetét. A szerelmi szál mellett több témát érint a regény: családi kapcsolatok, esélyek.

6. Claire Loup:  Amikor életemben először 

Julie az érettségit követő nyáron végigveszi azokat a pillanatokat, mikor életében először csinált valamit - összefüggésbe hozva a mostani helyzetével. Ezeket az alkalmakat vagy szórakoztatóan, vagy lehangolóan, vagy megdöbbentően élte át a lány, a lényeg, hogy sorait olvasva mindegyik alkalom valamilyen érzelmet kivált az olvasóból, s remekül felhívja a figyelmet egy kis nosztalgiára a saját első alkalmainkról. Könnyed humoros-ironikus olvasmány.

6+1 Neymar - A hivatalos életrajz

Focirajongóknak (vagyis inkáb FC Barcelona/brazil drukkereknek) ajánlom a brazil csillag életrajzi kötetét. Neymar és szeretett édesapja egyaránt megszólal a könyvben, végig követhetjük a focista felnőtté válását, a foci iránti szenvedélyét és felemelkedését a profi labdarúgók közé. Megismerhetjük a pályán kívüli apuka életét, betekintést nyerünk kisfiával való kapcsolatába. Neymar őszintén vall a sikeréről, félelmeiről, érzéseiről és a jövő zenéjéről. Több eddig még nem publikált érdekességet is olvashatunk, amelyek által úgy érezhetjük, mi is ismerjük a kis Juninhot.

22. kritika

The secrets of the forest 

Első benyomás:
 A fejléc nem nyerte el tetszésemet. Leginkább az nem tetszik, hogy az egész teljesen kék. Jobban el tudnám képzelni a fejléc hátterét a kéknek egy világosabb árnyalatával, a lányt középen pedig fekete fehérben. De ez persze csak ízlés kérdése.
 A kis kép felül nagyon kitűnik, nincs egységben a blog kék stílusával. Ezt a kis "hibát" leszámítva egységes, harmonikus a design.

Cím:
Egyszerű de nagyszerű. Semmi kivetnivaló nincs rajta.

Prológus:
 Nincs, de a te esetedben (kivételesen) nem is hiányolom. :)
 A fülszöveg jó lenne, de nekem úgy tűnik, mintha csak az első évadra vonatkozna. Mármint, lényegében összefoglalja az eseményeket, de mivel az első évad könyvborítóján is ezek a sorok szerepelnek, nem tudom összeegyeztetni. Aki meglátja ezt a szöveget, egyből neki is áll olvasni, mert pont annyi információt tartalmaz, ami elegendő ahhoz, hogy az odatévedt személy gondolkozni kezdjen a sztoridon.

Történet: (huh, ez kemény dió lesz)
Először az első évadról írnék.

 Igaz, hogy nagyon megnyerő a fülszöveg, de be kell vallanom, először nem tetszett a történet. Kicsit zavaros volt még az elején a sok információ, de igazából az ilyen fajta blogok/könyvek sem tartoznak a kedvenceim közé. Aztán jött az áttörés, mikor nem tudod abbahagyni, gőzerővel olvasol egész nap. Rájöttem, hogy nagyon jó a történet. Nagyon egyedi, örömmel vettem észre, hogy már 2013 óta írod, akkor pedig még nem sok ilyen fajta blog létezett. Próbáltam magamban behatárolni, hogy mégis milyen stílusú, de nehéz volt, mert van fantasy beütése, kicsi horror (eléggé félek a horror filmektől, úgyhogy nekem simán elmegy ebbe a kategóriába), krimi, szerelmes és gimis, tehát összességében jó vegyes. Talán pont ez fogott meg benne. Mindemellett az egész történet nagyon jól felépített, minden kapcsolódik mindenhez, tehát eléred, hogy az olvasó nagy figyelemmel olvassa, és kutasson apró részletek után, aminek köze van valamelyik titokhoz. Lényegében egy nagyon igényes, összetett és jól átgondolt blogot olvastam.
 Az elképesztő, vagy sokszor rémisztő események mellé belefűzted a történetbe a szerelmi szálat, ami egy jó lépés volt, ugyanis manapság mindenhol megtalálhatóak kisebb-nagyobb románcok. Bár az nem okozott meglepetés, hogy főszereplőnk Damiennel szűrte össze a levet. Ezt kiszámítható lépésnek találtam, de amúgy is Damien a kedvencem az öt testvér közül, úgyhogy örültem nekik!
 Ami nekem még nem fért össze, hogy amíg Elena-val ezek a hihetetlen dolgok történnek, addig ő még mindig csak egy sima gimnazista, akár osztálytársam is lehetne. Tudom, hogy ezzel az volt a célod, hogy valamilyen szinten hétköznapivá varázsold a történetet, de jobban el tudnám képzelni, ha pl. Elena azért érkezett volna Dollivanba, hogy felfedje a titkot, vagy ilyesmi.
 Tetszett, hogy a titkok legtöbbször egy kis elszólásból derültek ki, vagy éppen még mindig tűkön ülve várjuk az adott dolgok okát (pl. az Évadzáróban is előfordult több ilyen elszólás).
 Éjjeli olvasás közben kicsit paráztam, mert eszembe jutott, hogy Elena ablakán besurranó sebhelyes alak mit tervezett a lánnyal; közben pedig az én ablakom is tárva-nyitva állt, ráadásul egy elhagyatott pince mellett van a házunk, ahol elég sok fa is van. :D
 Nagyon jól írtad le Elena érzéseit és gondolatait, teljesen átérezhető volt minden, ami vele történet. Viszont a tájleírásoknál például hiányt éreztem. Valamiért nem tudtam odaképzelni magam a helyre..
 Hiányoltam még, hogy a fejezeteknek nem adsz címet. De ez csak inkább ilyen személyes dolog.
 Amit még a prológus hiányával kapcsolatban írtam, hogy kivételesen nem hiányolom, ez azért van mert olvasás közben végig az az érzésem volt, mintha egy könyvet tartanék a kezemben. Annyira el tudnám képzelni, hogy egyszer kiadod egy trilógiában! :)

Fogalmazásmódod nagyon jó - könyvszerű -, amit viszont említettem az érzelmek leírása mellett a tájleírások nem olyan jók. Szóismétlés nem sok helyen fordult elő, helyesírási hibák sem voltak jellemzők, inkább csak az elgépelések. Mondataidat hosszúságával nem vagyok elégedett, lehetnének összetettebbek.

Második évad
 Lényegében nem sokban tér el eddig az első évadtól, a cél még mindig ugyan az: Ki kell deríteni, hogy 100 évvel ezelőtt ki ölte meg Katherine-t.
 Jó ötlet volt belevonni egy tv-s, legendákkal foglalkozó műsort, szerintem Lana segítségére lesz Elena-nak és a fiúknak, de azért hiányoznak a Donovan fivérekkel közös kalandok.
 Huh, Damien és főszereplőnk szakítása lesokkolt. Nem értettem a lányt, mert igazából Damien nem mondta még el neki, mi történik ha Elena beteljesíti a sorsát, sőt, az sem derült ki, mivel ismétli magát a történelem, ha a Testőr beleszeret a Kiválasztottba, az pedig, hogy így lesz jobb mindenkinek, mivel úgysem lehetnének együtt... Hát, nekem ez fura, mivel már kellőképp veszélybe sodorták magukat, így pedig még a "munka kapcsolatuk" is megromlott, aminek pedig nem kellett volna bekövetkezni. De nyilván ez sem történt véletlenül, mert minden kapcsolatban áll mindennel.
 A Mester feltűntetése szintén egy jó lépés volt, főleg, hogy nem közvetlenül találkoztak, hanem "csak" egy látomáson keresztül.
 Kicsit csalódott voltam, mikor minden jel kezdett arra utalni, hogy nem a Sullivan család felmenői ölték meg a Danken lányt, de végülis igazad van, hogy bevezettél egy újabb kérdőjelet, mert ha nem a Donovan család a tettes, akkor nyilván valamelyik Sullivan volt az elkövető.
 Nem tetszett, hogy Katherine (valószínű) vámpírrá változott; az eddigi természetfeletti dolgok is elegek voltak.
 Egy dolgot viszont nem értettem. Mikor Elena eszméletét vesztette a rendőrségen, akkor az a férfi, aki megjelent a látomásában, az a Mester volt?

Szereplők:
A szereplők jellemzése inkább az első évad alapján íródott. 
 Elena már az első perctől kezdve szimpatikus volt. Csodálom a kitartását, bátorságát. Én is elég kíváncsi természetű vagyok, de ilyen messzire sosem merészkedtem volna. Vicces lánynak ismertem meg. Gondolatmeneteit mindig átéreztem; mondanám, hogy vele együtt féltem, de ez nem lenne igaz, mert nem sokszor olvastam arról, hogy félelmet érzett volna.
Ami negatívum volt vele kapcsolatban, hogy mindenki egyből odavolt érte. Oké, szép lány, jó fej, kíváncsi, de attól még nekem ez sok volt.
 Damien nagyon szerethető karakter, az a tipikus jó pasi, akire minden lány vágyik, de csak a fikciókban létezik. Kezdettől fogva Donovan-párti vagyok, de mégis vannak fenntartásaim velük kapcsolatban. Vajon tényleg ennyire meg lehet bízni bennük, tényleg segíteni akarnak? Olvasás közben mindig új dolgokat fedeztem fel a karakterekről és többször elbizonytalanodtam a fivérek szavahihetőségében. Pedig tényleg elég egyértelmű, hogy Damien szereti Elena-t, mindig segítenek a lánynak.. De azért mégis jobb félni, mint megijedni, ráadasul ott van a rendőrségi látomásban levő férfi mondata: Nem bíthatsz senkiben.
Számomra Damien titokzatossága volt nagyon magával ragadó (a kinézete után, természetesen), és a főszereplőnk által érzett szerelme. Jó, hogy nem kell szegény Elena-nak egyedül végigszenvednie a legendával.
 Max beszólásai sokszor idegesítettek, de szerencsére a második évadban jó hatást gyakorol rá Mia.
 Michaelt valamiért kedvelem, kaphatna több szerepet, hogy őt is megismerjük.
 Tom az első évadban közömbös volt, de a másodikban már megmutatta, hogy ő itt a nagytestvér, én úgy vettem észre, Elena-val húgaként bánik.
 Valamiért jobban vette volna ki magát az egész, ha Nate jön össze a Kiválasztottal. Mármint, imádom együtt Elena-t és Damient, de mint mondtam, kiszámítható volt.
 Alex Seggfej Sullivan annyira, de annyira unszimpatikus. Sőt, az egész családról ez a véleményem, sem Liz, sem Josh nem lopta be magát a szívembe. Egyedül Garreth az (eddigi egyetlen szereplése után), aki iránt nem érzek ellenszenvet.
 Danny igazán szerethető, nagyon jó olvasni a húgával való kapcsolatáról írt részleteket. Sajnálom, hogy ő nem tud a titokról, lehetne több szerepe is a történetben. Azt furcsálltam az elején, hogy olyan későn érkezett csak a birtokra. Erre még kapunk választ?

Hát, ez jó hosszúra sikeredett.
Gratulálok ehhez a nagyszerű bloghoz!
Amit tanácsolnék, hogy próbálj kicsit sűrűbben részeket hozni, láttam egyszer említetted az egyik fejezet elején, hogy kevesebb lett a rendszeres olvasóid száma, lehet ez volt az ok. Viszont lett egy új feliratkozód, mert úgyse bírnám ki, ha nem tudnám folytatni a történetet.
Remélem nem bántottalak meg semmivel, további sok sikert a blogoláshoz! :)

21. kritika

Addicted to love

Első benyomás:
 Szép, nem túl csicsás fejléccel találtam szembe magam. A háttér jól van összemosva, viszont a Lucyt ábrázoló kép nem tetszik. Ne kérdezd miért, csak egyszerűen szerintem lehetett volna sokkal jobb képet találni róla.
 A design egyszerű, letisztult, de ugyanakkor megnyerő és összhangban van a fejléceddel. Külön tetszik a kis kép az oldalsávban.

Cím:
 Találó cím, nem túl hosszú, semmi kivetivalót nem találok benne, az viszont meglepett, hogy "tűrhetetlen" az URL cím. Villőre vonatkozik?

Prológus:
 Nagyon furcsa, de a legutóbbi blogok egyik írója sem ajándékozott meg prológussal, ahogyan te sem. Amit az oldalsávban írtál A történetről, kellő információt hordoz magával, felkelti az odatévedt olvasó figyelmét, ösztönöz a történet követésére.
 Egyébként, először mikor elolvastam a kis ismertetőt, azt hittem, hogy Villő korábbi nagy szerelme Levente apja, de uhh, mégse így történt, úgyhogy már tudtam, hogy ez valami újszerű, rejtélyes és kiszámíthatatlan sztori lesz.

Történet:
 Nem csodálom, hogy 66 ember követi rendszeresen a blogodat! Amint mondtam, számomra teljesen újszerű, de mégis átérezhető a dolog, hogy van egy lány, aki nem tudja túltenni magát azon, hogy egyetlen és igaz szerelme szó nélkül egyedül hagyta, aztán próbálkozik ő más férfiakkal, de mindegyikben azt a bizonyos Őt keresi, végül a leendő após karjai közt találja meg a biztonságérzetet, még mindig magával hordozva a reményt, hogy Ő majd visszatér hozzá. Nem semmi fordulatokat alkalmaztál, az biztos.
 Gondolom, sokat agyaltál azon, hogyan lehetne kitalálni egy lebilincselő történetet egy ilyen sebzett szívű és különös lány főszereplésével. Nos, bátran mondhatom, hogy sikerült kiemelkedőt alkotnod. :)
 Tetszik, hogy úgy építed fel a bejegyzéseket, hogy majdnem mindből megismerünk egy kis morzsát Villő zavaros és nehéz múltjából (pl. második találkozó Zsolttal az elhagyott, omladozó házban).
 Én mindig ragaszkodom ahhoz, hogy a fejezeteknek adjunk címet, de a te esetedben megjelenő, rövid angol idézetek tökéletesen helyettesítik a címet. Ami viszont nem tetszik, az a bejegyzésekben megjelenő kis kép a Villőt megformáló Lucy Hale-ról. Jó ötlet, hogy ezekkel is színesíteni akarod a fejezetek betűtengerét, de akkor inkább tehetnél oda valamit, ami az adott részhez kötődik.
 Jól kapcsolódnak egymáshoz a fejezetek, egyszer sem éreztem ürességet olvasás közben, viszont szerintem nagyon lassan történik minden, de ezt nem csak azért mondom, mert megöl a kíváncsiság, hogy ki lehet Ő (egyébként ez kicsit olyan PLL beütésű); hanem már nagyon húzod az olvasók agyát, ugyanis közeledünk a 20. fejezethez, de még mindig nem tudjuk ki lehet Ő. Persze abban semmi poén nincs, ha egyből a második részben kiderül Villő volt kedvesének személye, de már kicsit vontatottan hat a férfi kiléte. És azt sem tudom, ez miért ilyen titkos? Gondolom, ez a sztori fontos része és idővel lehull a lepel.
 Fogalmazásmódod nagyon jó, szépen követik egymást a választékos szavakkal alkotott mondatok. Egy két vessző hibát találtam és néhol felfedeztem pár magyartalan szókapcsolatot (próbáltam visszakeresni, hogy feltüntessem példának, de mivel olyan kevés volt, könnyen beleveszett a szövegbe). A bejegyzések kellő hosszúságúak és jól tagoltak.

Szereplők:
  Villő egy igazán érdekes nő, sokat gondolkodtam rajta, hogyan tudnám jellemezni. Nem volt részem még olyan szerelemben, aztán csalódásban, mint neki, de szerintem kicsit túlzás, hogy ennyire "elhagyott" legyen, és ne próbáljon továbblépni, maga mögött hagyni Őt, hisz ha már minden olyan ismerősével megszakította a kapcsolatot, aki exéhez kötődött, akkor igazán hagyhatná az őt átverő férfit is. Gondolatmenetei tetszenek, és az is, hogy szokott gondolkodni a halálon. Az ilyet elítélik (ahogy te is írtad), mert egy ilyen fiatal nőnek nem kéne ilyen dolgokon töprengeni. Miért is ne? Az a tulajdonsága, hogy inkább az idős - akár apja korú - férfiakhoz vonzódik, nekem nem jött be. De egyébként összességében érdekes és rejtélyes, nagyon kíváncsi vagyok az eddigi életére.
 Hát, nem Zsolt a kedvenc szereplőm, az biztos. Megértem, hogy magányos és nem szereti a családját Csenge kivételével, de akkor sem kellene így viselkednie velük, végül is egy felnőtt férfi. Úgy gondolom, nincs jó hatással a lányra, s attól, hogy mindkét főszereplő nehéz dolgokon ment keresztül, messze mások a nehézségeik, ettől még nem lehet lelkitársakként tekinteni rájuk. Viszont jól beleillik a történetbe, kétségtelen.

Pár tanács a végére:
Igazából nem tudok mit mondani, mindent jól csinálsz, a történeted nagyon jó, helyesírási hibák sincsenek, szóval így tovább!

Remélem nem bántottalak meg semmivel, további sok sikert a blogodhoz! :)

20. kritika

Egy Senki Naplója

Ez most egy teljesen más blog mint amilyenekkel egyébként szoktunk foglalkozni, ezért kicsit máshogy fogom írni a kritikát mint általában. 

Az az érdekes, hogy mielőtt kértél volna tőlünk kritikát, én előtte egy nappal éppen a blogodat néztem és ráakadtam a Magyar vagyok! cikkedre amit utána pár embernek elküldtem úgy megfogott. Elgondolkodtam, hogy mennyire igaz,hogy ők mennyivel, de mennyivel összetartóbb magyarok mint mi vagyunk. Komolyan én könnyeztem miközben néztem, de eközben mérges voltam, hogy mi akik itt lakunk Magyarországon miért nem vagyunk ilyenek? Vagy rosszul látom? Nem tudom...
 Design: Imádom! A másik kritikaíró társam külön megkért, hogy jegyezzem meg az ő nevében, hogy fantasztikus. Olyan egyszerű mégis egyedi. A kapucnis fickó különösen tetszik, olyan Pretty Little Liars beütésű.:D
Vers-sorok: Nem is gondoltam volna, hogy ennyire sok oldalú vagy, hogy még verseket írsz, mert én mikor először néztem a blogod semmi ilyent nem láttam, aztán nemrég vettem észre, hogy hoppá van ilyen is és hoppá ezek nagyon-nagyon jók! Személyes kedvencem a Falak és a Lábnyomok, valahogy ezek nagyon megfogtak. Kicsit zavar a sok "ez" szó a versekben, de megértem, hogy ezzel lehet kihozni a ritmust. Valamint túl sok vesszőt teszel. Ahol várná az ember, hogy beinduljon a vers oda vesszőt húzol és megtorpan az egész lendület.
Tört-én-elem: Mindenkinek szánsz egy cikket. Bárki aki betéved a blogodba megtalálja magának azt a történetet ami érdekli. Engem leginkább az Ébredés fogott meg amit mondjuk még elolvastam volna tovább pár oldalban épp ezért javaslom, hogy talán ha ezeket a történeteket picit hosszabbra írnád az talán jobb lenne.
Képkockák: Úgy látom egy ideje már nem írod ezt a részt, de szerintem érdemes lenne folytatni. Remek gondolataid vannak amiket bizony meg kell osztani másokkal is!
Levelesláda: Húú remélem fog még hozzád érkezni tanácskérő üzenet. Komolyan alig van ilyen blog -vagy talán nincs is- ami tanácsokat adna másoknak és szerintem lenne rá keret csak jól kéne hírdetni és persze, ha te is szívesen adsz tippeket, vagy alkotod meg egyes dolgokról a véleményedet akkor szerintem ezt igazán folytatni kéne!
Elmélkedő: Tulajdonképpen a legfelkapottabb része a blogodnak ami nem is csoda, engem is az itteni cikked fogott meg elsőnek. Aztán jött a többi, amelyeket végigolvasva elkezdtem azokról a dolgokról gondolkodni amikről írsz. Létezik-e fiú-lány barátság? A szeretlek szó valóban ilyen súlyos sebeket hagy ha meggondolatlanul használjuk? Tényleg megtenném azokat a dolgokat amikről álmodok? Mi van előbb: szeretet vagy szerelem?. Ez mind-mind érdekes téma és legtöbb dologban egyetértettem veled. Javasolnék valami csoportszerűséget vagy valami társalgó fűlt ahol egy-egy témát ki tudnátok vesézni az olvasóiddal. Nem tudom ez téged mennyire érdekelne, de ahogy látom elég sokan kommentelnek egy-egy cikkhez szóval meg kéne próbálni.

Összesítve nagyjából ennyit tudtam írni remélem megfelel. Továbbra is olvasni fogom a blogod és úgy látom egyre inkább fejlődik ami nagyon jó jel a jövőbe nézve! Köszönöm, hogy elolvastad, sok sikert a továbbiakban!:)

19. kritika

A fantasztikus plébánia és egy elfeledett sérelem

Első benyomásom:
 A blog kinézete nagyon aranyos, de számomra túl színes. A pöttyös hátteret lecserélném valamilyen kevésbé semleges színűre, vagy az oldalon megjelenő barackszínű árnyalatra.
Alapjáraton tetszik a design, a fejlécet viszont hiányolom. Lehet, te nem akartál fejlécet, de egy ilyen szép designhoz kellene a fejléc.
 Próbáltam megnézni a trailert, de nem volt elérhető. Ez valószínű az én hibám, mert tabletról próbálkoztam a megtekintésével...
Nagyon figyelmes vagy, hogy külön menüpontban leírtad az egyházi megnevezéseket!

Prológus:
 Sajna nem írtál prológust és a Fülszöveg sem helyettesíti. Szerintem az első rész tartalma simán elmehetett volna prológusnak, mivel onnét indul be az egész sztori. Ha Borókát nem húzzák meg a német nyelvű töri érettségin, nem kerül a plébániára. A prológusok általában azt írják le, hogyan indult az egész cselekmény.
 A Fülszövegben megismertem az alaptörténetet és picit többet is a kelleténél. Nyilván lesz valami Norbi és Boróka közt, de ezt nem kellett volna megemlíteni a Fülszövegben, mert nem is tudom.. Olyan illúzió rombló. Igaz, hogy alapból rá lehet jönni, de mégis így leírva másként hat, mintha magam következtetném ki.
Ezzel azt akartam mondani, hogy jó a Fülszöveg, de kevesebb információt is tartalmazhatna.

Történet:
 Nagyon egyedi történetet olvashattam, nem találkoztam még ilyennel, de kellemes csalódást okozott. Nem tudom, van-e valami kapcsolatod a lakhelyed plébániájával, de nagyon valóságosan adtad elő az ottani éltet, ez nagyon tetszett! Fedeztem fel egy-két kevésbé valósághű dolgot, pl. mikor megbukik az érettségin; ez nem ilyen egyszerűen megy (láttam ezt kommentben is említették).
Igazán aranyos a sztori, részről részre jobban megkedveltem a kis vidám társaságot. Nekem kicsit gyorsan történtek a dolgok, de nem szemfényvesztő stílusban, meg lehetett barátkozni a tempóddal.
 Az nem tetszett annyira, hogy a részeknek nem adsz címet, de ez inkább csak ilyen egyéni probléma. Néha kicsit hosszúnak találtam pár részt, de ettől függetlenül nagyon jól egymásra vannak építve a részek, mindegyikben van egy olyan momentum, ami fontos, nem éreztem azt egyszer sem, hogy töltelék részt olvasnék.
A történetről nincs más mondanivalóm, igazán egyedi, magával ragadó és kellően romantikusnak ígérkezik.
 Először is a fogalmazás módodra térnék ki. Nem annyira tetszett. A párbeszédek egyértelműen többségben vannak, emiatt hiányoznak a szép, kerek mondatok. Amit még hiányoltam, az az volt, hogy a szereplők érzelmeinek leírásával sem vagy olyan jóba. Ezzel semmj baj nincs, én ezt úgy "tanultam" meg, hogy rengeteg könyvet olvastam, és volt olyan kötet, amiben minimum 3 sorban írtak az aktuális szereplő gondolataival, érzéseivel kapcsolatban. Félre ne érts, sem én, sem más nem várja el, hogy írj egy komplett könyvet. :D
 Helyesírásod rendben van, eltekintve a pár vesszőhibától vagy az elgépelésektől.
 Azt vettem észre, hogy mondatalkotásod részről részre jobb és változatosabb lett. Szerintem ez az egyik legfontosabb, hogy az írás közben is fejlődünk. Mindig örömmel olvasom az olyan blogokat, ahol látom, hogy az író részről-részre jobb lesz.
Szóhasználatod is megfelelő, alkalmazod a szinonímákat, ami kiküszöböli a szóismétléseket.

Szereplők: 
Huh, jó sok szereplő van, próbálok mindenkiről pár mondatot írni.
 Boróka először nem volt olyan szimpatikus nekem, azzal, hogy olyan könnyen ott hagyta az érettségit, a tanárt, aki rajongott érte, s a tanárképzőről szőtt álmait feladta kilépve az ajtón. Aztán egészen megkedveltem, látva, hogy milyen szépen bánik mindenkivel az egyházközösségben, milyen segítőkész a ministránstáborban. Tetszenek a beszólásai és a napló olvasás közbeni gondolatai is.
 Nem tudom, Boróka miért gondolja azt, hogy Norbi nem helyes, én teljesen más véleményen vagyok róla a Szereplők menüpontban feltüntetett kép alapján. Tisztelem őt, hogy kitart az mellett, hogy pap lesz. Sosem tudtam, mi veszi rá a férfiakat, hogy pappá szenteltessék magukat, de nagyon szép dolog szerintem. Külön tetszett az a jelenet, mikor a strandon van a családjával, ahol apja és húga egyaránt kitérnek arra, hogy nem zavarja-e a sok alulöltözött nő látványa. Sajnos még nem sokat tudhattam meg róla, de remélem a továbbiakban egy nagyon jól kialakított karakterről olvashatok.
 Antal atya és István atya jófejek, igazán szimpatikus karakterek.
 Mária néni nagyon édes, de ugyanakkor látszik, mekkora szava van a háznál. Esetleg el tudnám képzelni, ahogy majd pletykál Bogival Boróka és Norbi különös kapcsolatáról, miközben süti a híres áfonyás pitét, amit én is szívesen megkóstólnék. :)
 A kislányok, Annus és Zsófika, ki sem maradhatnának a sztoriból, néha kicsit idegesítettek, főleg Zsófi, de ez is inkább egyéni probléma, mert én, hogy is mondjam, nem vagyok túl jóba az ilyesmi korú gyerekekkel, de kétségtelen, hogy jó helyük van a plébánián.
 Fruzsi és Dodó tökéletesen betöltik a legjobb barátnő helyét Boróka életében. Kettejük közül nekem Dodó a szimpatikusabb, szerintem ő érettebben viselkedik.
 Nekem személyes kedvenc szereplőm Bogi, látszik milyen nagy szíve van, első percben megfogott a kisugárzásával. Tetszik a fiatalos viselkedése is, attól függetlenül, hogy ő volt főszereplőnk matek tanára, inkább nővéreként tekintetett mindig is a lányra. Férje, Tamás is hozzá hasonló rendes, jószívű embernek tűnik.
 Marci és Veronika eddig nem sok szerepet kaptak, Verát egyszerű volt kiismerni, kicsit butácska, de rendes lány. Én inkább Boróka húgaként jelentettem volna meg.
 Kati, Laci, Gabi és Zoli szerepeltetése azért volt jó ötlet, mert így konkrétan két egymástól független történetet olvashatunk. Kíváncsi vagyok, hogyan jutott el végül Kati odáig, hogy Laci mellett kössön ki, bár nekem Zoli alapból nem szimpatikus (még úgy sem, hogy a Szereplőknél DiCaprio-ként van ábrázolva).
 Aki nincs külön feltűntetve, de szerintem szóra érdemes, az Tamás unokaöccse. Remélem szerepelni fog még, esetleg egy szerelmi háromszöget is el tudnék képzelni! ;)

Pár tanács a végére:
- próbálj hosszabb, kerekebb mondatokat megfogalmazni pár kötőszó alkalmazásával
- érzelmek kimutatása
- több leírást belevinni a részekbe

Remélem nem bántottalak meg semmivel, és ez a kritika is hasznodra válik, én nagyon örülök, hogy kértél tőlünk kritikát, mert ezáltal megismertem a blogod. A rendszeres olvasóid számához adj hozzá mégegyet, a továbbiakban is követni fogom a blogod.
További sok sikert a blogoláshoz! :)

18. kritika

Last shot
 Egy AHS fanfictiont olvastam. Nem nézem a sorozatot, bár már többször is el akartam kezdeni, de sajnos én sosem voltam az a sorozatfüggő típus..

Első benyomásom:
 Általában nem szeretem a sötét háttereket, de ezt a blogot nem tudnám másként elképzelni.
Sajnos sosem volt erősségem a fejléc készítés, ezért nem annyira szeretem profik munkáját kritizálni, de pár mondatba összefogalom a véleményem. Tetszik a háttér összemosása, és hogy Tate is a háttérbe illeszkedik. Violet hajánál gondolom beleszaladt a vágás, nekem ott lecsapottnak tűnik egy picit.A betűtípus is jó választás volt, szépen hat a fejlécen. Nagyon szép munka, gratulálok a készítőnek!
 Mikor megnyitottam a blogod, egyből a Szereplők menüpontot kerestem, először hiányoltam, de elolvasva a prológust rájöttem, hogy nem sok értelme lenne csinálni, mert nyilván nem 6 főszereplőd lesz.

Cím:
 Prológus olvasása nélkül nem jelent sokat, ám miután elolvastam a feltöltött bejegyzést, több kérdés merült fel bennem. Vajon a prológusban leírt last shotra gondol? Milyen irányba megy ezek után Tate élte? Kifejezetten tetszik a cím.

Prológus/Történet:
 Igazán jól felépített prológust olvashattam, ez is több kérdést felvetett bennem, mert az nem derül ki, hogy ez egy dolgok közepébe vágó kezdés, vagy hogy milyen irányba halad a történet (a többi fejezet a múltról fog szólni, vagy a jövőről).
Remélem megtudhatjuk, hogy Tate-nek min kellett végigmennie, hogy ehhez a súlyos módszerhez folyamodott. Be kell vallanom, hogy nem teljesen az én stílusom az ilyesmi történet, de ez megfogott, nagyon jól írsz, könnyen felkelted az olvasók figyelmét. Tudom, hogy nagyon sokat ki fogsz még hozni ebből a sztoriból.
 Nem sok kivetni valót találok, úgyhogy inkább áttérek a nyelvtani dolgokra.
Látszik, hogy egy többször átellenőrzött, igényes munka a tiéd, kerestem a hibákat, de még egy vessző hiba se fordult elő... Ritka az ilyen!
Amit furcsálltam a prológus első soraiban, hogy rövidek a mondataid, de igazából tovább olvasva rájöttem, hogy ezek a rövidebb mondatok kifejezőbbek voltak, s a körülményekhez is jobban illettek.
Szókincsedre sem tudom azt mondani, hogy hiányos, jól rakod össze a mondatokat, elég változatos a szöveg is.
Feltűnt, hogy jelen időben vezetted le Tate sztoriját, nos ez nehéz feladat, én is többször próbálkoztam már vele, de valahogy mindig átfordultak a mondataim múlt időbe, úgyhogy áhh, inkább maradtam a jól bevállt múlt időnél. :D
Nem tudom, folytatod-e a további részben is a jelen idő használatát, de mivel ügyesen alkalmazod, bátran ajánlom, hogy mehet a továbbiakban is, mert ez is egy pluszt ad az egésznek.

Szereplők:
 Eddig csak Tate karakterét ismerhettem meg, aki - súlyos cselekedete ellenére- jó benyomást tett rám. Nagyon erős srác, bár volt egy pillanat, mikor elgondolkodott, vajon tényleg ezt kellett tennie? Hát, nem tudom.. Nekem is néha elegem van a suliban körülvevő emberekből, de nem tudnék senkit fejbe lőni. De persze nyilván ez a történet része és egy ilyen elem csak felpörgeti az egész történetet.

Pár tanács a végére:
- jól indult az egész, ezt a szálat mozgatva nagyon jó blognak nézünk elébe
- nyugodtan alkalmazd a jelen időt, mint említettem, pluszt ad az egésznek
- nem tudom milyen sűrűn fogod feltölteni a részeket, de inkább gondold át többször és aztán tedd nyilvánossá a bejegyzést, mert sokszor ott rontja el az ember, hogy megalapozatlanul töltögeti fel az újabb fejezeteket, ezáltal jönnek létre a "töltelék fejezetek"

 Hát, igazából csak jót tudok mondani, biztos vagyok benne, hogy sok olvasód lesz! Ha van olyan elem a szövegben, amit átvittél a sorozatból (pl. Tate lövöldözése az iskolában), akkor elnézést kérek, hogy nem értettem, vagy a kritikában kitértem rá pár kérdéssel, de említettem, hogy nem nézem a sorozatot.
 Sok sikert kívánok a blogodhoz! :)

17. kritika

Some thing don't change..

Cím: Nem tudok rá semmi rosszat mondani és nem is akarok. Passzol a történethez és magához a helyzethez is.
Prológus/Bevezető: Húúh, te aztán jól a közepébe vágtál az egésznek! Csak úgy kapkodtam a fejem, hogy mégis mii? De nagyon tetszett, szeretem azt a fajta blogot, könyvet, filmet vagy bármit ami már az első mondatával lenyűgöz. Igaz tartottam tőle, hogy mi van akkor ha ellaposodik az egész mert már az elején belobbant az egész..
Történet: DE szerencsére nem laposodott el, sőt olyan dolgokkal kerültem szembe amikre nem is számítottam volna. Azt viszont nem értem miért engedte meg Tamara Brandonnak mindezt. Senki hozzátartózója, vagy barátja nem volt akihez menekülhetett volna? Vagy nem is akart? Miért kötődött ennyire Brandonhoz, és most Thomas mellett miért múlt el az a kötődés Brandon iránt? Nagyon remélem, hogy ezeket a kérdéseket megfogod válaszolni a történetedben, sőt szinte biztos vagyok, csak ne lennék ennyire kíváncsi. Egyetlen rész nem tetszett: Mikor Tamara elmondja Thomasnak a múltban történt dolgokat. Igen, tudom, hogy ő maga is csodálkozott, hogy ilyen egyszerűen mondta el ezt az egészet.. ezzel nincs is baj. Inkább azt furcsállottam, hogy Thomas a maga védő, aggódó és szeretetreméltő módján miért hallgatta ilyen "egyszerűen". Azt gondoltam mikor majd elmondja neki mindezt, a fiú meg lesz rémülve, vagy ezer kérdése lesz, vagy elindult volna a rendőrségre vagy bárhová, hogy megtudja védeni Tamara-t. Lehet ez másnak nem volt fura, de én valahogy ezt nem így képzeltem. Egyébként a szerinted unalmas részek, valójában egyáltalán nem azok, nem mindig kell történnie valami világot megváltó, bombasztikus dolognak, néha kell egy kis nyugis rész, mert nem csak attól tud ellaposodni egy történet, ha nem történik semmi, hanem akkor is, ha mindig van valami, az egy idő után elveszti a valóságalapját.
Szereplők: Na, Tamara. Nem teljesen sikerült még kiismernem őt, talán azért mert ő maga sem. Ez a változás hirtelen jött, először nem tetszett, de most már kezdek megbarátkozni a külsejével. Én értem, ha változni akar, olyan akar lenni mint egy tinédzser, de az a baj, hogy a külső-ahogy én észreveszem- nem segít rajta és nem is tud, mivel akarva-akaratlanul, mindig kötődni fog a múltjához.
Thomas abszolút kedvenc. Kíváncsi vagyok az ő sötét múltjára is, de ez mellett még arra is, hogy miért ilyen kötődő. Biztos erre is van magyarázat. Nem vagyok az a típus aki a gondoskodó pasiknak szokott szurkolni egy történetben, de ő nagyon megfogott, éppen ezért remélem benne is lesz egy kis parancsolgatás Tamara számára, mert arra a lányra bizony rá férne, ugyanis úgy irányítják az OLYAN emberek ahogy kedvük van és mivel szerintem ő egy irányított típus, ezért legalább valaki normális vegye a szárnyai alá, éppen ezért jó, hogy itt van Thomas.
Hát Tylert még nem értem. Egyenlőre szimpatikus, de ha Thomas és Tamara útjába áll akkor ellenszenves lesz. Egyébként kellenek a történetekbe ilyen emberek. Először hiányoltam, hogy alig van szereplő, aztán ő is megjelent meg Dan is, sőőőőőőőt a 315-ben lévő fiú is, akiről igaz alig olvastunk, de a jövőben, ha esetleg beleépítenéd a történetbe szerintem nem lenne rossz.
Tudom nem írtál róluk, de Tamara-nak vannak szülei? Vagy Thomasnak? Vagy testvérek vagy akárki? Engem ez eléggé foglalkoztat.
Helyesírás: Kidolgozott, többször átellenőrzött és nincsenek szóismétlések. Nem tudok rosszat mondani, csak talán azt vettem észre néhány helyen, hogy egyszer múlt-, aztán jelenidőbe írsz, ami mondjuk lehet, hogy direkt van, nem tudom.
Tanács: Ne hagyd, hogy ellaposodjon! Inkább ne legyen sokáig rész mire kitervelsz dolgokat, csak ne hagyd, hogy ellaposodjon. Ennek a történetnek jó jövője van és neked is mert darálom a soraidat. Ne hagyd abba! Nagyon várom a többi részt is, engem megfogtál!

Köszönöm, hogy elolvastad, remélem tudtam segíteni!:)

16. kritika

Egy könyv

Cím: Gondolom, az Egy könyv szolgál címnek. Hát, igazából elég jelentéktelen a cím, vagy besorolhatnám a közhelyes kategóriába is éppen, mert a történetről semmit nem árul el.
Prológus: -
Történet: Nem igazán tudom, hogy miről is szól, vagyis az nyilvánvaló, hogy egy lány mindennapjait osztod meg, de milyen is a történet? Love story? Mert oké, le van írva benne, hogy Melina elkezdett érdeklődni egy bizonyos John nevű fiú iránt, de semmi több utalás nem kerül elő a témát illetően.
 Sajnos, vagy nem sajnos (nézőpont kérdése), mióta ilyen sok blog létezik, nehéz maradandót alkotni, éppen ezért, az alábbi pár bejegyzés sem győzött meg annyira, hogy esetleg rendszeres olvasóvá válljak. Eddig még egyetlen csavar, egyetlen nagyobb esemény sem volt a sztoriban, ami elkezdjen érdekelni, elkezdjek agyalni rajta, hogy "uhh, vajon Melina ezt miért így tette?"
 Tudom, be kell valahogy indítani a sztorit, de az sem jó megoldás, ha 4 fejezeten keresztül írsz a semmiről.
 A másik dolog, ami szemet szúrt: nincs párbeszéd. Miért?
Értem, hogy napló szerűen tárul elénk a lány története, de emlékszem, hogy anno 100 éve, mikor elővettem a kis naplómat, szóról szóra leírtam a dialógust például az adott veszekedésről...
Jók a leírások, és fontosak is, mert anélkül mindenki a saját képzeletére hagyatkozna, tehát olyan lenne, mintha nem is azt a sztorit olvasná az ember, amit te kitalálsz, de nagyon fontosak a párbeszédek, mert a sok leírás unalmassá teszi az irományokat. Tegyük fel, olvasok egy könyvet, pont annak a bárnak a leírását mondja el a főszereplőnk, ahová épp belépett életében először, de észreveszem, hogy utána jó hosszú párbeszéd következik, egyből áttérek a párbeszédre, és látom, hogy a leírás utolsó sora tartalmazza a kulcsmondatot: "Sejtésem beigazolódott, miszerint valaki bámul, ugyanis mikor tekintetem a bárpult felé siklott, megláttam az ismerős tengerkék szempárt; a férfi ajkai széles mosolyra húzódtak, s elindult felém a tömegen át." Ezzel azt akarom mondani, hogy sokkal jobban felkelti az olvasók érdeklődését a párbeszéd, én is többször hajlamos vagyok átugrani részleteket a leírásban.
 Helyesírásod nagyjából rendben van, vesszőhibákat találtam csak.
Mondataid rövidek, pár kötőszóval sokkal szebb mondatokat alkothatnál.
Szókészleted lehetne változatosabb, pár szinonímával kikerülhető lehetne a felesleges szóismétlés.
Ami fontos még: tagold a bejegyzést, átláthatóbbá válik.
Szereplők: Csak Melina karakterét ismerhettem meg, őt jellemezném pár mondattal.
Mikor először olvastam róla, azt vettem észre, hogy egy beképzelt csaj, na, ebből jó dolgok jöhetnek létre -gondoltam-, mert legtöbbször a főszereplők alábecsülik magukat, önbizalomhiány jelentkezik náluk. Aztán a további fejezeteket olvasva már egyáltalán nem ismertem fel a csaj jellemét, mert azt írtad, hogy bántja, mikor valaki beszól neki pl. a nagy orra miatt. Az önértékelése nagyon nincs rendben, ezt korrigáld, mert érthetetlen.
Nem egy szerethető karakter, számomra nem rokonszenves, túl átlagos és azonosulni sem tudtam vele valamiért... Talán ez a kezdeti zavaros jellemmel (öntelt vagy önbizalomhiányos?) vethető össze.

Pár tanács a végére:
- próbálj hosszabb, összetettebb mondatokat, és szinonímákat használni
- magyarázd meg a főszereplő jellemét
- tudasd az olvasókkal a sztori fajtáját
- mindenképp alkalmazz valami csavart a következő részben (!)

Remélem nem bántottalak meg semmivel, az volt a célom, hogy a hiányosságokra vetítsek rá. További sok sikert a bloghoz! :)


A reflektor ösvényén

Cím: Illik a történetedhez, illik ehhez az egészhez, nekem tetszett.

Prológus: Nem volt kimondottan kiírva, de az első kis részt véltem prológusnak felfedezni. Tetszett, hogy bemutatod Chanel-t, de kicsit ütősebbre vártam, mert ugye minden olvasó először a bevezetőre kíváncsi és ha az nem jó, akkor nem olvassák tovább. Szóval ha egy picit még rádobsz akkor garantáltan lesz sok olvasód!

Történet: Tetszik, hogy a napló hetente másnál van és az meg főleg, hogy fiú-lány szemszögből is olvashatjuk az egészet. Kerestem a fő szálat, hogy mi az amire összpontosítsak, miről szól konkrétan a történet, de csak kis szálakat találtam, mint például napló írás, iskola, fiúk. Ha azt akarod, hogy sokan olvassák a történeted akkor "fűszerezd" meg kicsit, mert ezek a kis dolgok általában benne vannak a legtöbb blogban. A szereplőket nagyon jól betudod mutatni, komolyan mire végigolvastam egy személyleírást, alig kaptam levegőt, de ez tetszett:D. A helyszíneket is hasonlóképpen ügyesen ismerteted, úgyhogy szerintem többet kéne a környezetről írnod, mert ez nagyon megy és ezek a fő értékek egy történetben.
Kicsit több párbeszédet kéne belevinned és azokat is jobban töltsd meg, mert ez így kevés lesz.

Szereplők: Chanelt nem értem. A név és a karakter teljesen üti egymást. Kicsit -de lehet csak én reagálom túl- önértékelési problémái vannak, amivel nem lenne nagy baj, csak ennyire ne emeld ki, mert az ő hangulata befolyásolja az olvasóét is. Vic már szimpatikusabb, de próbáld meg kicsit fiúsabbra megalkotni a karaktert. Igen, elhiszem, hogy női szemmel nehéz és én sem lennék rá képes, de ha valóban ő az iskola "valakije" akkor nem biztos, hogy ez az aggódó, néhol érzelmes fiúkarakter nem lesz elég, plusz sablon.

Helyesírás: Egy mondatban több szóismétlés is megtalálható,amit korrigálj majd már rokonértelmű szavakkal. Vessző hiány annyira nem sok helyen fordult elő, de az "és" helyett próbálj meg valami más kötőszót használni. Mondat végére ne tegyél gondolatjelet, párbeszédnél meg főleg nem, pl.: "-Chael Farell.-mutatkoztam be-", ezt így kéne: -Chanel Farell.-mutatkoztam be. Ja, és felesleges minden párbeszéd után odaírni, hogy "érdeklődött,mosolyogtam,vágtam rá, mondtam". Van, hogy ezek helyére sokkal jobban illik valami mozdulatleírás vagy éppen semmi. De, a legutóbbi részben már láttam, hogy fejlődsz ezen a téren és sikerült kijavítani a hibákat.
De olyan eget rengető nagy helyesírási problémák nincsenek.

Tanács: Mielőtt kiteszed az új részt, gondosan olvasd át akár többször is, vagy mutasd meg egy "kívülállónak", hogy biztos minden rendben van-e. Keress egy fő cselekményszálat amivel megfogod az olvasókat, valami különlegeset, akár a múltban történt dolgokról vagy az apukája halálának okáról vagy bármiről! Férfiasabb jellem, kevésbé önsajnáltató lánykarakter, sablonkarakterek kizárása! Ja, és én szívesen olvasnék Nicoról többet, vagy kicsit ismertesd meg őt az olvasókkal. Remélem sikerült valamiben segítenem, továbbiakban remélem, hogy megfogadod néhány tanácsom. Köszönöm, hogy végigolvastad!:)

James Dashner: Tűzpróba (Útvesztő sorozat 2. rész)

Tűzpróba:

Rengeteg ember kedvence ez a könyv és persze maga az Útvesztő sorozat. Nem, ez nem Útvesztő 2 mint ahogyan azt sokan írják, ami nagyon irritálni tud. Ez a Tűzpróba, csak és kizárólag Tűzpróba.

A történet ugye úgy fejeződött be, hogy Teresa és a fiúk megérkeztek a biztonságos, vagy legalábbis biztonságosnak vélt szállásra. Nem sokkal később Teresa-t átvitetik máshová és megismerkedünk új szereplőnkkel Arissal, aki szintén az Útvesztő túlélője, csak nem éppen ezzel a csoporttal. Pár napig "éhségpróbán" vannak, majd találkoznak Janson igazgatóhelyettessel, azaz a Patkányemberrel (ahogy Minho nevezi),aki tulajdonképpen beindítja a 2. szakaszt.  A feladat igen egyszerűnek tűnik az Útvesztőhöz képest: menjenek észak felé 100 mérföldet, erre két hetük van. A fiúk -immáron ugye Teresa nélkül- nekivágnak a sivatagnak ahol nem is a forróság a legnagyobb probléma... A 100 mérföld megtétele során szembekerülnek egy hatalmas viharral ahol többen életüket is vesztik, megtudhatjuk mi történt Teresa-val és Aris régi csapatával,valamint egy lerombolt városban megismerhetjük Jorge-t és Brenda-t, akik igen csak fontos szerepet játszanak a történetben. Az egész szerintem igazából innen kezd beindulni. James Dashner olyannyira meglepett, hogy az Útvesztő után tud valami teljesen mást, teljesen új dolgot leírni, és tudott, és tudott, és tudott!! Volt, hogy féltem,volt, hogy boldog voltam, volt, hogy legszívesebben feladtam volna az egészet a csapat helyében, mégis örültem, hogy nem tették.

Az ember azt hinné, hogy egy könyv nem lehet attól érdekes, hogy egy sivatagban játszódik... ÓÓó dehogynem!! James Dashnernek ezt is sikerült megcáfolnia. Nem hagyja magát a könyv, hogy unatkozz.De komolyan! Őszintén megmondom, hogy nem az ilyen könyveket szeretem leginkább, mégis ez a történet annyira megfogott, hogy kedvencem lett.

Jorge, az egyik új szereplőnk, aki a Buggyantak vezetője volt, nekem először unszimpatikusnak tűnt, aztán a végére majdhogynem kedvencem lett, csak sajnos nem szerepelt annyit. Keménynek mutatja magát, még is arany szíve van és ha bárki bántani merné Brenda-t akkor biztosan kitekerné a bökött nyakát az elkövetőnek.

" Ó, muchacho, szerencsés kis pofa vagy, mert bírlak téged. Azt nem tudom miért, de kedvellek. Különben már háromszor kinyírtalak volna eddig.

- Meg tudod ezt csinálni?- kérdezte Thomas.

- He?

- Ki tudsz valakit nyírni háromszor?

- Valahogy csak megoldanám.

- Akkor megpróbálok kedvesebb lenni ezentúl."

Brenda. Igen, most valószínűleg a Teresa pártolók nekem esnének, de Brenda annyi lendületet adott ennek a könyvsorozatnak, hogy nélküle unalmas lenne az egész és nekem sokkal fontosabb személy mint bármelyik másik lány. Bátrabb jellemet nem is nagyon tudnék mondani. Első perctől kezdve vonzódik Thomas iránt, de a fiú nem tudja hova tenni az érzéseit, és egyébként is van több baja minthogy ezzel foglalkozzon. De aztán ez az egész megváltozik, Thomas is kötődik-ha nem is szerelmi téren- a lányhoz. Különösen szeretem azt a részt mikor menekülnek a Kitörésben szenvedő "emberek" elől, vagy amikor "meghívják" őket buliba. Nagyon szeretem a srácokat és nélkülük nem működne ez az egész, de örülök ennek a pár oldalnak mikor Thomas és Brenda ketten maradnak.

"– Te is vigyázz magadra – csak ennyit tudott kipréselni magából. 

Brenda lábujjhegyre állt, és megcsókolta az arcát. 

– Ennél kedvesebbet még sosem mondtál nekem. – Újra égnek emelte a szemét, de közben mosolygott. És a mosolyától minden kicsit reménytelibbnek tűnt Thomas számára."

Hiányolom a könyvből Teresa-t, nem mintha nem lett volna benne, de töredéke annak mint amennyit elvártam volna, valamint kicsit megváltozott róla a véleményem az első rész óta, de nagyon erős lánynak gondolom aki bármit megtenne csak, hogy a csapata rendben legyen. 

Newt az én örök kedvencem az egész sorozatból. Bár néhol kicsit azt éreztem feladta a reményt a gyógymódhoz, mégis harcolt. Vártam volna több Newtmas részt, és sajnos be kellett érjem azzal a kevés oldallal amiben ketten voltak.

Minho, a vezető. De tényleg, ha nem lenne rátetoválva akkor is neki adnám ezt a címet. Őt még az se tántorítja meg, ha ég a felső teste, vagy ha leakarják vágni az ujját, vagy ha esetleg embert kell ölnie, mindent képes megtenni a cél érdekében, ami jelen esetben a gyógymód. 

Nem fogok spoilerezni és remélem nem is érzi senki azt, hogy ezt tettem, de aki olvasta, vagy látta az Útvesztőt, annak nagyon ajánlom, hogy ezt a részt olvassa el.. ÉS nem, nem elég a film, biztosan hihetetlen jó lesz mint ahogy az első rész is, de azt az élményt, azt a kalandot nem tudja semmilyen filmes trükk elhozni neked, mint amelyet a saját agyad elképzel.

Ha bárki kedvet kapott és szeretné elolvasni annak itt a link.Én könyvbe olvastam és nem garantálom, hogy minden le lesz írva, szóval elnézést mindenkitől, de én csak ezt találtam. Ha valakinek esetleg megvan pdf-be, megköszönném, ha elküldené nekünk így kitudnánk tenni az oldalra, hogy bárki láthassa. Persze, ha már ezt a részt elolvasod, ki ne hagyd a sorozat többi részét sem, hogy megtudd mi történik a csapattal, na és persze, hogy meglesz-e a gyógymód. Bárki, aki olvasta már, vagy most fogja olvasni és miután elolvassa az írjon kommentet, hogy NEKI mi a véleménye a könyvről és az egész sorozatról. Köszönöm, hogy végigolvastad!:)

Jaj, és persze itt az előzetes:

"– Mennyire különbözik ez már azoktól a próbáktól, amiknek az Útvesztőben tettek ki minket? Ott csapdába ejtettek falakkal, de mindenünk megvolt a túléléshez. Most szabadon mozoghatunk, de semmi esélyünk a túlélésre, ha nem oda megyünk, ahová mondták. Nem úgy hívják ezt, hogy irónia, vagy valami ilyesmi? 

– Valami ilyesmi – értett egyet Minho. – Te egy igazi filozófus csoda vagy."