17. kritika

Some thing don't change..

Cím: Nem tudok rá semmi rosszat mondani és nem is akarok. Passzol a történethez és magához a helyzethez is.
Prológus/Bevezető: Húúh, te aztán jól a közepébe vágtál az egésznek! Csak úgy kapkodtam a fejem, hogy mégis mii? De nagyon tetszett, szeretem azt a fajta blogot, könyvet, filmet vagy bármit ami már az első mondatával lenyűgöz. Igaz tartottam tőle, hogy mi van akkor ha ellaposodik az egész mert már az elején belobbant az egész..
Történet: DE szerencsére nem laposodott el, sőt olyan dolgokkal kerültem szembe amikre nem is számítottam volna. Azt viszont nem értem miért engedte meg Tamara Brandonnak mindezt. Senki hozzátartózója, vagy barátja nem volt akihez menekülhetett volna? Vagy nem is akart? Miért kötődött ennyire Brandonhoz, és most Thomas mellett miért múlt el az a kötődés Brandon iránt? Nagyon remélem, hogy ezeket a kérdéseket megfogod válaszolni a történetedben, sőt szinte biztos vagyok, csak ne lennék ennyire kíváncsi. Egyetlen rész nem tetszett: Mikor Tamara elmondja Thomasnak a múltban történt dolgokat. Igen, tudom, hogy ő maga is csodálkozott, hogy ilyen egyszerűen mondta el ezt az egészet.. ezzel nincs is baj. Inkább azt furcsállottam, hogy Thomas a maga védő, aggódó és szeretetreméltő módján miért hallgatta ilyen "egyszerűen". Azt gondoltam mikor majd elmondja neki mindezt, a fiú meg lesz rémülve, vagy ezer kérdése lesz, vagy elindult volna a rendőrségre vagy bárhová, hogy megtudja védeni Tamara-t. Lehet ez másnak nem volt fura, de én valahogy ezt nem így képzeltem. Egyébként a szerinted unalmas részek, valójában egyáltalán nem azok, nem mindig kell történnie valami világot megváltó, bombasztikus dolognak, néha kell egy kis nyugis rész, mert nem csak attól tud ellaposodni egy történet, ha nem történik semmi, hanem akkor is, ha mindig van valami, az egy idő után elveszti a valóságalapját.
Szereplők: Na, Tamara. Nem teljesen sikerült még kiismernem őt, talán azért mert ő maga sem. Ez a változás hirtelen jött, először nem tetszett, de most már kezdek megbarátkozni a külsejével. Én értem, ha változni akar, olyan akar lenni mint egy tinédzser, de az a baj, hogy a külső-ahogy én észreveszem- nem segít rajta és nem is tud, mivel akarva-akaratlanul, mindig kötődni fog a múltjához.
Thomas abszolút kedvenc. Kíváncsi vagyok az ő sötét múltjára is, de ez mellett még arra is, hogy miért ilyen kötődő. Biztos erre is van magyarázat. Nem vagyok az a típus aki a gondoskodó pasiknak szokott szurkolni egy történetben, de ő nagyon megfogott, éppen ezért remélem benne is lesz egy kis parancsolgatás Tamara számára, mert arra a lányra bizony rá férne, ugyanis úgy irányítják az OLYAN emberek ahogy kedvük van és mivel szerintem ő egy irányított típus, ezért legalább valaki normális vegye a szárnyai alá, éppen ezért jó, hogy itt van Thomas.
Hát Tylert még nem értem. Egyenlőre szimpatikus, de ha Thomas és Tamara útjába áll akkor ellenszenves lesz. Egyébként kellenek a történetekbe ilyen emberek. Először hiányoltam, hogy alig van szereplő, aztán ő is megjelent meg Dan is, sőőőőőőőt a 315-ben lévő fiú is, akiről igaz alig olvastunk, de a jövőben, ha esetleg beleépítenéd a történetbe szerintem nem lenne rossz.
Tudom nem írtál róluk, de Tamara-nak vannak szülei? Vagy Thomasnak? Vagy testvérek vagy akárki? Engem ez eléggé foglalkoztat.
Helyesírás: Kidolgozott, többször átellenőrzött és nincsenek szóismétlések. Nem tudok rosszat mondani, csak talán azt vettem észre néhány helyen, hogy egyszer múlt-, aztán jelenidőbe írsz, ami mondjuk lehet, hogy direkt van, nem tudom.
Tanács: Ne hagyd, hogy ellaposodjon! Inkább ne legyen sokáig rész mire kitervelsz dolgokat, csak ne hagyd, hogy ellaposodjon. Ennek a történetnek jó jövője van és neked is mert darálom a soraidat. Ne hagyd abba! Nagyon várom a többi részt is, engem megfogtál!

Köszönöm, hogy elolvastad, remélem tudtam segíteni!:)