#3
In the prison of the Past
Bevallom, félve kezdtem bele, mert a német csapat nem éppen a kedvencem, de kellemeset csalódtam. ;)
Cím: Az első három fejezetből és a prológusból nem derül ki, miért ezt a címet választottad, pontosabban nem a teljes történést írod le, amivel kíváncsivá tettél és csak vártam, vártam, hátha kiderül több is, de sajnos még nem tudtam meg, mi történt akkor Savannah-val.
Prológus: Kicsit rövidnek találtam, bár a történet elkezdéséhez pont így volt jó. Figyelemfelkeltő és információkkal teli, bár Savannah karakterét még nem ismerhettem ki, de vártam azt, hogy a lány karaktere elsőre megfogjon. Nos, ez nem így lett.
Fülszöveg: Oh, nagyon örültem, mikor megláttam, hogy van fülszöveg, én fontosnak tartom, de sok blogger nem ezen a véleményen van.. Tehát, a fülszöveged kezdetén levő idézet nagyon tetszik, magába foglalja a sztorit. A tartalma érdekes, mert miután elolvastam és nekikezdtem a részeknek, valami másra számítottam. A "csattanót" még halogatod, és ezzel egyre kíváncsibbá teszel.
Történet: Tetszik, hogy a kézilabdát és a focit összekapcsolod, ilyennel még nem találkoztam eddig. Az első rész elég rövidre sikerült. Az elején jól indult a leírás aránya, de ez a közepe felé valahogy eltűnt, főszereplőnk apjával való beszélgetése után még valamit belecsempészhettél volna, amivel bővíteni tudod, valami hiányzik onnan. A vége felé levő újabb információmorzsa Savannah titkáról szinte követeli, hogy valami olyan dolgot tegyél bele, ami kételyt érbeszt az olvasóban. Ezt hiányoltam.
A második rész ugye már jóval a költözés után játszódik és belép egy új szereplő, Mario Götze. Az ő kapcsolatuk pont azt mutatja, hogy létezik fiú és lány között erős barátság, legalábbis remélem nem tévedek, mert az elég illúzióromboló lenne, ha később kiderülne, Mario kicsit többet akar.
A harmadik részben újabb szereplőket ismerhetünk meg és meglepett, hogy Thomas és a lány találkozását ilyen egyszerűen oldottad meg. De végülis igazad van, sokan túlbonyolítják az efféle találkozókat és nem is gondolnak az egyszerűségre, te máshogy tetted és én például nem így alakítottam volna. Nem egy kiszámítható szerelem első látásra eset az övék, de úgy gondolom, Thomas lesz az, aki "kiszabadítja a múlt fogságából". Ami nem tetszik, az Savannah bonyolult családi kapcsolata. Szerintem kicsit sok, hogy Guardiola a keresztapja, de a Barcelona-hoz is van részesedése. Nekem ez úgy jön le, hogy a sors egyáltalán nem bízza a véletlenre a kézilabdázónő életét, szinte követeli, hogy megismerje a német focistát.
Helyesírási hibákat nem találtam, elírást is csak két helyen, ha jól emlékszem. A fogalmazás nem összecsapott, a leírások és párbeszédek aránya is rendben van, a mondataid viszont rövidek, néhány helyen feltűnt, hogy két mondatot simán összevonhattál volna. Ami még nem tetszik, az az, hogy a részeid is rövidek és nem azért van így, mert egy vártlan fordulattal zárod le, hogy utána az olvasók szenvedjenek napokig a folytatásra várva.
Szereplők: Szereplőválogatásod sem sablonos, szerintem a tiéd az első blog, ami a Bayern München focistáit részesíti nagyobb figyelemben.
Savannah karaktere nekem átlagos. Semmi kiemelkedőt nem mutatott az eddigi események alatt, tehát se nem szeretem, se nem utálom. Közömbös.
Götze szimpatikus elsőre, olyan férfi, akit mindenki kedvel, róla nem tudok rosszat mondani, de ő sem fogott meg.
Robben-hez nagyon illik az általad megformált karakter, nem éppen a kedvenc focistám, tehát örültem, mikor a beképzelt stílusában szólalt meg a történet soraiban.
És végül Thomas következik, akinek még nem jutott sok szerep, de ami igen, az valami miatt tetszett. Olyan karaktert építettél ki számára, ami megragadja az ember figyelmét és alig várja, hogy olvashasson róla a későbbiekben is. Az az ember csupa titokzatosság számomra!
Pár tanácsot mondanék a végére:
- Azt a kevés elírást is kerüld el.
- Írj hosszabb részeket.
- Több információt kérek Thomas-ról. :D
Remélem nem bántottalak meg semmivel, további jó munkát kívánok! xx
U.i.: szereztél egy új olvasót.
